Edzőterem
A Facebookon szereztem egy ingyenes kupont az egyik magyaros csoportban, amivel egy hétig akárhányszor elmehetek egy edzőterembe. Szépséghiba a dologban, hogy itt nincsenek csoportos órák, csak gépek*, viszont van személyi edző, és én még sosem edzettem személyi edzővel. Úgy voltam vele, összességében érdemes ezt kipróbálnom. Lassan majd meg kéne találni azt a mozgásformát, amit itt rendszeresen, heti kétszer-háromszor csinálni fogok, úgyhogy igyekszem belehúzni a nézelődésbe. A terem nagyon csili-vili, modern, satöbbi. Az edző nagyon helyes-kedves, Manuelnek hívják, és ezen az első alkalmon végig ott volt velem, megmutatta a gépeket, nézte, jól csinálom-e a gyakorlatokat. Tök jól éreztem magam, és érzem itt-ott az izmaimat is, bár azért egy jó kis Krisz-féle step aerobic szintjét nem értük el, amit az is mutat, hogy majdnem egy óra edzés után még volt erőm felállni a futógépre, és lefutni egy fél Margitsziget-kört. Egy jó kis Krisz-féle step aerobic után ilyen gondolataim nem szokta