Ez egy nehéz nap
Flóra két napja rövid megszakításokkal, de folyamatosan sír. Ha vele vagyok a szobában, ha nem. Reggel kb. öt percig elvan, amíg megcsinálom a reggelimet, ő addig nézegeti valamelyik képeskönyvét, aztán elkezdődik a sírás, és az esti fürdésig tart. A napközbeni alvásokkor persze nyugi van, de ma pl. délután nem volt hajlandó aludni, inkább sírt. Frusztrált, ezért harap, ezért én meg pláne kivagyok, nagyon-nagyon fáj. Nagyon sajnálom szegényt, rossz, hogy nem tudok neki segíteni (ha ölelgetem, ha simogatom, ha énekelek neki, mindenképp sír), közben meg már tökre kimerültem én is (két naptól!), úgy érzem magam, mint aki egy bányában fejtett követ két napig. De! Holnap délutánra kimenőt kaptam, és úgy elmegyek moziba, mint a huzat. Februárban voltam utoljára, Flóra még kórházban volt, amikor egyszer este beültünk egy filmre Tomival. Most meg jól megnézem a Johhny Englisht, és erősen szurkolok, hogy vicces legyen. Persze jobb lenne Tomival nézni, de az még odébb van. Ha otthon élnénk, már