Nem tudom, Tomi mikor kelt, én mindenestre 6:18-kor. 7-re összeszedtük magunkat, a kutya lejutott, megmagyaráztuk neki, hogy most rossz lesz neki, mert 14-16 órát fog egyedül tölteni, de próbálja ezt most lenyelni, és ne forduljon be, mire hazaérünk. Villamossal megközelítettük a Blahát, ott rossz buszra szálltunk, aztán a Bosnyákon átszálltunk a jó buszra, majd 8-ra megérkeztünk Katáékhoz. Fél 11-re leértünk Hortobágyra, ahol összegyűlt majdnem az egész család, mindössze két hiányzót számoltunk. Nagyon érdekes szerintem, hogy Mamának öt unokája van, és most pont öt dédunokája is. Én délre már kissé kifáradtam a gyerekektől, mert a fellelhető két kislány kórusban hallatott velőt rázó sikolyt, valahányszor Dömpi, Katáék kutyája feltűnt a láthatáron. Emellett az egyik kislány anyukája még pluszban hisztizett, hogy a kutya ne menjen a gyereke közelébe, mert a gyereke fél, és zárjuk be egy szobába. Tök jó, ennyi erővel otthon is hagyhatták volna erre a két napra. Szerencsétlen kutyát a tör