Ismerős arcok
Tegnap, amikor Blankával Tomiéknál pizzáztunk, elhaladt a söröző előtt a gimis filótanárnőm. Elsőre egyébként nem tudtam, hol tanított és mit, csak azt ismertem fel, hogy egy volt tanárom. Azért két másodperc alatt megtaláltam, melyik sulihoz lehet őt kötni, de addigra már ki is sétált a képből. Tegnapelőtt a metrón láttam egy pasit, akinek kifejezetten megörültem. Régen, még kisgimis koromban árgus szemekkel figyeltem az 51-es busz utazóközönségét minden reggel, suliba menet, mert észrevettem, hogy többnyire ugyanazok az emberek vannak ugyanazon a járaton, és szórakoztatott a katalogizálás, miszerint itt van-e az idős néni, aki piacra megy, a kisgyerekes házaspár, az anyuka, aki bölcsibe viszi a kislányát, és mindig rohan, a bunkó gimis, a szellemi fogyatékos srác, valamint a biztonsági őr, aki hazafelé tart műszak után. Na, ez utóbbi volt ez a pasi. Azért figyeltem fel rá annak idején, mert nagyon hasonlított anyu egyik volt tanítványára még az általános iskolából, és ezt nagyon érde