LizaGazdija

Ez Roald Dahl önéletrajza a gyerekkoráról gyerekeknek. Humoros, érdekes, informatív. Szépen bemutatja az 1920-as és '30-as évek Angliáját, a Dahl-családot, az angol iskolákat. A sok izgalmas kaland között kiderül, mi ihlette Dahlt a Charlie és a csokigyár megírására, és kiről mintázta a Matilda című regényében Miss Trunchbull alakját. Az azért biztos, hogy nem cserélnék vele gyerekkort. Abban pedig egyetértünk, hogy nagyon jó érzés lehet, ha valakinek megőrzi az édesanyja több mint ezer levelét, és ezek segítségével aztán az illető nosztalgiázhat az élete vége felé. Nagyon érdekes élete volt ennek a Dahlnak, de már az édesapjának is. Egy motívum nagyon megragadott a kettejük életútjában. Mindkettőjüknek volt egy lánya, aki hétévesen halt meg egy gyerekbetegségben. Ez azért kicsit furcsa véletlennek tűnik nekem. Hiába írta gyerekeknek, nyugodtan elolvashatja akármelyik felnőtt is. És a végén a "piece of cake" a képekkel gazdagon illusztrált "kis színes" az író fe

Új feature jelent meg, amit én némi értetlenkedéssel fogadtam. Mostantól valahogy (még nem derítettem ki, hogyan, annyira nem érdekelt) meg lehet adni a pontos tartózkodási helyedet. Ebben azt nem értem, miért jó, ha minden ismerősöm látja, hogy éppen nem vagyok otthon. Lehet, hogy csak paranoiás vagyok, de ha kiírnám, hogy most épp Csillebércen vagyok (ahol legalább fél évig nem leszek, hihi), eléggé aggódnék, hogy mire hazaérek, kipakolja valaki a lakást. Nem tudnék bízni benne, hogy tényleg csak az ismerőseim látják az infót. Más hogy van ezzel?

A legutóbbi időkig el nem bírtam képzelni, hogyan lehet megsérülni pilatesen, noha Enikő mindig mondja, hogy mindent óvatosan csináljunk, meg ne sérüljünk. Miután a múltkori órán először a bal, majd a jobb talpam is ökölbe szorult egy jó kis görcstől, sokat fejlődött a képzelőerőm.

És az milyen, hogy valamelyik reggel a fürdőszobában hallottam, ahogy jön fel a lift a földszintről, majd megáll a harmadikon? (Ebben a házban nincs lift. Meg szerintem a környéken sincs egyikben sem.)

Megyek pilatesre, búcsúzom a családomtól, a kutyám van soron. - Legyél jó, fogadj szét... szép... szót a gazdinak. Nem vagyok fáradt.

Van anyunak egy szakácskönyve, a Horváth Ilona-féle. Amikor még otthon laktam, mindig úgy állt neki főzni, hogy leült a szakácskönyvvel, végiglapozta, és kiválasztott belőle egy receptet, aztán én elmentem a boltba a hozzávalókért, majd jöhetett a főzés. Mondhatjuk, hogy ez egy rituálé volt. A könyv már nagyon elrongyolódott, minden lapja besárgult, a többsége ki is esett, a helyzetet meg súlyosbítja is még a rengeteg plusz recept, amit külön papírkákon tűzdeltünk bele. De azért én nagyon szerettem mindig. Most lesz nekem is ilyenem, már szállítja a bolt, ugyanis kicsit elegem lett a netes receptkeresgélésből, kreatív főzésben egyáltalán nem vagyok, és eszembe jutott ráadásul ez a szép kis otthoni főzés.