Csalódás
Két hete azt hittem, hogy ilyenkorra már lesz egy-két válaszom Máltáról, és kezdhetek csomagolni. Ehhez képest semmi. Néma csend és hullaszag. Nyomasztó, és megijeszt az a lehetőség, hogy itt ragadok. Nem akarok itt ragadni. El akarok innen menni, minél előbb, annál jobb. T egyszerűen képtelen eldönteni, mint akar. Egyszer menjünk moziba, nézzünk filmet, legyünk együtt "baráti feelingben", máskor meg fura ez így, és nem tudja, mi legyen, de majd megbeszéljük. Siralom, komolyan. Én csak nem szeretnék egyedül lenni, csak szeretnék valakit, akivel jól érezzük magunkat, és el tudunk tölteni heti egy-két délutánt jókedvűen. Ez olyan marha nagy kérés? Szomorú. Ennyire egyedül utoljára a gimiben voltam, de igazából ennél még az is jobb volt, mert akkor otthon laktam, tehát minden nap ott voltak a szüleim, és ott volt Liza. Fogalmam sincs, mit kezdjek magammal. Nem akarok egyedül lenni, nem akarok itt lenni, és rosszabb napokon egyáltalán lenni sem akarok.