Marci
Kedden reggel tízre elmentünk érte az Illatos útra. Nagyon örült mindhármunknak, nagyon izgatott volt, nagyon akart velünk jönni. Kapott egy csomó papírt, microchipet, kinyomták a bűzmirigyét, és Marci lett a neve. Nagyon vidáman szaladgált jobbra-balra, és amíg Tomi anyukája intézte a papírokat (mivel Marci az ő kutyája lett), addig Marci körbesétáltatott a telepen. Nem nagyon mertem ellenkezni, mert ha csak kicsit is húztam rajta, azonnal fuldokolni kezdett a hülye fojtónyakörvtől, amit az előző gazdája rárakott. Amikor kiértünk a telep elé, kiderült, hogy továbbra sem hajlandó kocsiba szállni magától, úgy kell berakni. Az első utunk az állatorvosunkhoz vezetett, aki azt mondta, jól néz ki a kutya, láthatólag semmi baja. Igaz, kiharapdálta egy kis részen a szőrét, de már nincs benne az élősködő, és kiharapdálta a herezacskóját is, de arra meg kapott krémet. Most egy hétig figyelni kell, hogy ne hányjon, ne legyen hasmenése, ne legyen taknyos, mert ezek a szopornyica tünetei, amit az ...