LizaGazdija

A My Fair Lady megnézése után keresgélni kezdtem vele kapcsolatban, így tudtam meg, hogy egyidős Mamával, illetve csak néhány nappal idősebb nála. Találtam egy nagyon jó oldalt ennek kapcsán, ahol különböző ismert emberekkel közölnek interjúkat, de nem akárhogy: nem arról van szó, hogy feltesznek két gagyi kérdést, mint pl. mi a kedvenc színe, aztán annyi, hanem pl. Julie-val 6 oldalas interjút készítettek csupa jó kérdéssel, ráadásul a válaszok nagy része nemcsak le van írva, hanem ott van mellettük a videó. Nagyon igényes, úgyhogy itt a link, böngésszétek: http://www.achievement.org/ , Julie Andrews interjúja pedig itt érhető el: http://www.achievement.org/autodoc/page/and0int-1 Az interjú elolvasása/meghallgatása után rákerestem persze a férjére is, Blake Edwardsra, és gondoltam is, milyen csodálatos dolog azért, hogy 40 éve együtt vannak, és az interjú alapján máig (vagy legalábbis hat évvel ezelőttig) szeretik egymást. Találtam róluk egy közös képet 1979-ből: meg egyet 2004-ből: É

Mint tudjuk, eléggé asszociatív vagyok, így történhetett, hogy az Álom című dalról azonnal eszembe jutott az Ol’ Black Joe című dal. Ugyanis ezt is énekeltük a Jedlikben, bár azt hiszem, ezt énekkaron nem, csak énekórán. Jaj, nagyon szeretem, pedig olyan szomorú! Azt kell tudni róla, hogy a másik címe Poor Old Joe, és Stephen Foster írta 1860-ban. Ez az angol nyelvű verzió az 1930-as évekből, állítólag az egyik legnépszerűbb változat: Ez a szövege: Gone are the days when my heart was young and gay, Gone are my friends from the cotton fields away, Gone from the earth to a better land I know, I hear their gentle voices calling 'Old Black Joe.' I'm coming, I'm coming, for my head is bending low: I hear those gentle voices calling, 'Old Black Joe.' Why do I weep when my heart should feel no pain Why do I sigh that my friends come not again, Grieving for forms now departed long a go? I hear their gentle voices calling 'Old Black Joe.' I'm coming, I'm

Na, ez elmaradt ma. Blanka megbetegedett, úgyhogy nem tudott jönni, mi meg a szombatot ezek után a pihenésnek, egészen konkrétan az alvásnak szenteltük. Nekem már nagyon kellett egy normális alvás, miután csütörtök óta már minden lehajolás/leülés-felállás után begörcsölt a fejem, és a hidegtől az utcán iszonyúan fájt az egész fogsorom. Mivel az alvás után mindkettő elmúlt, gondolom, hogy a fáradtságtól lehettek: kedd óta nem aludtam 4-5 óránál többet egyszer sem, sőt kedden és csütörtökön 3 óra alvás után mentem dolgozni, és egész nap nem volt idő ledőlni a vagdosás miatt. A sütést sajnálom, de az jutott eszembe, hogy be lehetne még ezt pótolni azért, például szerdán. Majd meglátjuk, sikerül-e. Blanka, addig is jobbulást!

Szerdán elküldtem a recenzióíró pályázatra a pályamunkámat, amit Mark Haddon könyvéről írtam (The Curious Incident of the Dog in the Night-Time, avagy A kutya különös esete az éjszakában). Elvileg tegnap éjfélig lehetett szavazni, gyakorlatilag ma eddig már vagy 20 szavazatot kaptam. Kitettem facebookra a linket, Dani is közzétette a saját falán meg msn-en is, úgyhogy jó sokan kattintottak. Ide is kiteszem azért, ha egyszer még nem zárult le a szavazás: http://www.olvassbele.hu/index.php/recenzioiro-palyazat/2426-mark-haddon-a-kutya-kueloenoes-esete-az-ejszakaban Olvassátok el, és adjatok rá annyi pontot, amennyit érdemel szerintetek! Köszönöm :)

is véget ért. Átírtam azt a beszámolót, pontosabban hozzáírtam fél oldalt, amiben a kulcsszó az oktató által hiányolt szakkifejezés. Tegnap volt jegybeírás, és ötöst kaptam. Nem kicsit lepett meg. Hatalmas megkönnyebbülés, hogy ezen is túl vagyunk.

tegnap túlesett a varratszedésen. A műtét óta eltelt 10 napban egyszer sem nyúlt a sebéhez, nem nyalogatta és nem kaparta, nagyon büszke is vagyok rá. Az orvos is megdicsérte, hogy ilyen szépen felépült, ilyen okosan békén hagyta a sebét. Gyógyultnak is nyilvánították. Ennek örömére visszakapta a kosarát, amit a műtét után vettem el tőle, mert nem akartam, hogy akkorát lépjen friss sebbel, amekkorát ahhoz kell, hogy bekerüljön, illetve ki. Annyira örül a kosárnak, hogy nem is kelt fel egészen délig :) Hatalmasat aludt. Az alábi képen ő látható, amint délben húzza a lóbőrt:

Ezt csütörtökön néztük meg Blankával a Magyar Színházban. Tiszta ciki, de még nem olvastam a regényt, pedig anyu mindig ajánlgatja, hogy nagyon humoros, nagyon jó – csak nagyon hosszú is. Két kötetben összesen ezer oldal. Úgyhogy a történetet főleg anyu elmeséléséből ismerem, mint kiderült, ahhoz képest elég alaposan – a darabban egy-két dolog történt csak, ami teljesen új volt. A történet egy börtönben játszódik az inkvizíció idején. Miguel de Cervantest szolgájával együtt börtönbe vetik, és annak érdekében, hogy megnyerje a cellatársak jóindulatát, és hogy el ne égessék a kéziratát, egy kis játékra invitálja őket: játsszák el együtt a kéziratban szereplő történetet, a Don Quijotét. A játékot többször megszakítják, főként akkor, amikor jön a börtönőr, és elvisz valakit kihallgatásra. Don Quijote szerepét Tóth Sándor, Sancho Panzát Szűcs Sándor, Aldonzát SZűcs Kinga alakította. Nagyon jók voltak. Itt látható egy 8 perces összefoglaló a darabról: http://www.szinhaz.tv/series/magyar_szin

Megnéztük szerdán este elővetítésen, mert Tomi főnöke egy barátján keresztül szerzett rá jegyeket. Ez az előzetese, ami alapján nem tűnik jó filmnek: Pedig jó, nagyon jó. A második film után úgy jöttünk ki a moziból Tomival, hogy ezért igazán kár volt pénzt kiadni, de ez most nagyon tetszett, Tominak mérsékelten. Az első kb. 10 perc már visítva röhögős helyenként: megérkezik a színre egy csomó görögdinnye, egy mentőautó, aztán jön egy félrenyelés, egy kis amnézia (vagy mégsem?), egy kocsilopás, és indul a kaland. Amikor felbukkant Szabó Erika, kicsit elszomorodtam, mert hiába szép az arca meg az alakja, ha egyszer görbén tartja magát, és egészen megijedtem, amikor először megszólalt: pont olyan rossz volt, mint Tilda a Barátok köztben. Aztán a további megszólalásai már jók voltak, a szerepe is jó volt, és ő maga is jó volt, pedig nem hittem volna, hogy tetszeni fog. Lalin kívül a középpontban áll még Sanyi is, akinek az egyik legviccesebb jelenete a mixerfiúval zajló beszélgetés: S: Mi

Eszembe jutott ma a Bóbita (igazából A tündér) című Weöres Sándor-vers, illetve a dalváltozat , és róla meg az a vicces dolog, hogy a hangsúlyozás miatt gyerekkoromban rosszul értelmeztem a "termeiben sok a vendég,/ törpe-király fia-lánya" sorpárt, és hosszú évekig nem értettem, hogyan lehet valakinek törpekirályfi a lánya.

Kedd óta kicsit eltűntem. Nemcsak a blogra nem volt egy percem sem, de gyakorlatilag aludni is csak 3-4 órám jutott per éjszaka. Ennek oka ez a búcsúajándék, illetve a második fele. Az ajándékot két csoport kapta. Ez itt a sport szelet elnevezésű süti, amit nem is igazán lehet sütinek nevezni, mert nem kell sütni egy percig sem: Ez ugyanaz, csak már alufóliába csomagolva: A 3D képeslap alapja így néz ki: Egy lapon két kép van. A lapot magát 100 Ft-ért osztogatják, de nem is ez benne a szívás, hanem ami utána jön, a vagdosás. Én félórás munkát tippeltem egy képeslapra, hát nem jött be: egy óra volt egy képeslap. Ráadásul sokkal durvább is volt, mint ez a példának berakott Télapó, mert rengeteg nagyon pici izét kellett kivagdosni. Na mindegy, lényeg, hogy a 15 ember képeslapja kb. 15 órai munkámba került, úgyhogy igen alaposan elfáradtam. Ami viszont meglepett, az az volt, hogy egyszer sem éreztem késztetést rá, hogy kivágjam az ablakon az egészet. Ültem itt az asztalomnál, vagdostam, ra