LizaGazdija

Ma már volt kedvem utazni, ezért aztán felöltöztem szépen, és elmentem moziba, hogy megnézzem ezt a filmet, amit nagyon vártam, amire nagyon vágytam, de mégsem volt rá idő, amikor még mindenhol játszották. Azért nem panaszkodom, a Westend gyakorlatilag negyed órára van tőlem, úgyhogy nem haltam bele a nagy utazgatásba. Ez tehát az én szívemnek oly kedves Óz, a nagy varázsló (avagy Óz, a csodák csodája) előtörténete. Azt meséli el, hogyan került Óz a birodalomba, mert van rá utalás a regényben és az 1939-es klasszikus, csodálatos filmben is, hogy ő nem ott született, hanem Kansasben. Ezt az utalást bontja ki ez az új film. Már a főcím alatt futó animációnál éreztem, hogy megérte eljönni, jó lesz ez. Nagyon tetszett maga a történet, jók a megoldások, a fordulatok, érdekes élmény látni a három boszorkányt fiatalon. (A könyvben persze négyen voltak, de nem volt titok, hogy főleg a filmre építettek.) Nagyon látványos is az egész, jó móka ez a CGI, ez nem vitás. Humoros, többször előf

Ez volt az a könyv, ami a moly szülinapi bulijának tombolára szánt könyvei közül azonnal megtetszett. Az egyetemen Ryannél az egyik kedvenc tárgyam volt az, amelynek keretében belül Doctorowtól olvastuk a Ragtime-ot és a Világkiállítást. Teljesen lenyűgözött és magával ragadott a XX. század elejének New Yorkja. Miután ennek a könyvnek a fülszövegéből ilyeneket olvastam ki, hogy bevándorlók, Ellis Island, a rádió és a mozi születése, nem volt kérdés az azonnali szerelem. Kicsit szomorú is voltam, amiért nem nyertem meg, sőt semmit sem nyertem a szülinapi tombolán. De annyi ideje nem volt, hogy felkerüljön a kívánságlistámra, mert Tomi a következő heti névnapomra már meg is lepett vele. Aztán áprilisban el is olvastam. Jaj, hát nagyon giccses volt. De olyan igazán nagyon. Azt hiszem, azért tetszett, mert akkor éppen érzelmi vihar volt bennem, és jólesett a lelkemnek ez a történet. Cetta és Christmas, két olasz bevándorló, anya és fia története. Cetta megundorodott Olaszországtól, a

A héten vettem összesen négy új ruhadarabot, két cipőt, néhány új sminkcuccot, köztük olyat is, amit még sosem próbáltam, de majd most, és két nap alatt megérkezett az aluljáróban található Pick Pack Pontra az aloe verás krém, amit azután rendeltem meg, hogy olvastam, hogy az a tuti a pattanások kinyírására. Alig várom, hogy este legyen, és kipróbálhassam :) Az egy literes hidratáló krémem egyelőre nem akar érkezni, de éles eszemmel rájöttem, hogy van nekem a kezemre kapott shea vajas-kakaós krémem, ami nagyon szépen meggyógyítja mindig, ha kiszárad, ráadásul van szintén shea vajas-kakós testvajam, úgyhogy mindkettőt kipróbáltam a fejemen. Nagyon durván csípett mindkettő, viszont erősen mérséklődött tőlük a bőröm pergése, most nem nézek ki úgy, mint akin végighúztak egy smirglit. Hurrá! Azért nagyon várom már a hidratáló krémemet, remélem, hétfőn megérkezik. Az új cipők amúgy tök jók, csak az velük a baj, hogy lenyúzzák a lábamról a bőrt, mint általában minden új cipő, függetlenül at

Sajnos nem találom már azt a cikket, ami erről szólt, mindenesetre pár hónapja ment a Velveten. Rákattintottam, gondoltam, szörnyülködjünk egy jót, hogy mit ki nem találnak. Voltak ilyenek, hogy jógamatrac meg jógatörülköző, amikről akár el is hiszem, hogy feleslegesek, de lehet, hogy ha valaki elmagyarázná, mi a lényegi különbség a jógamatrac meg a polifoam között, akkor átértékelném a dolgot. Nos, pörgettem a cikket, nézegettem a haszontalannak ítélt sporteszközök fotóit, amikor egyszer csak a következőt láttam: steppad. Ezen elkerekedett a szemem, érdeklődve vetettem bele magam az indoklás olvasásába. A következő állt benne: a step aerobic gyakorlásához teljesen felesleges megvenni a steppadot, hiszen minden házban és lakásban, vagy környékén akad lépcső, és az pont elég erre, legrosszabb esetben meg szintén minden háztartásban van egy sámli. Köpni-nyelni nem tudtam. Alapvetően nem az a baj, hogy aki ezt írta, még életében nem volt step aerobicon, nincs ezzel egyedül, de nézzen má