LizaGazdija

Ibiza azok között a helyek között van, ahová sosem vágytam különösebben. Legrégibb barátnőm, Réka 10 éve eltöltött ott kb. egy évet, gyönyörű képeket küldött, de akkor sem támadt kedvem a "buliszigetre". Erre most egy olyan könyvön dolgoztam két hónapig, ami Ibizán dolgozik, és bár megjelenik benne a bulisziget, sokkal több szó esik a természeti kincsekről, látnivalókról. Hát, most úgy vágyom oda, hogy már holnap indulnék, ha lehetne :D Most már látni kell. Két év múlva esedékes legkorábban, addig végre valami kis spanyoltudást is felszedhetnék. Általában Imagine Dragonst hallgatok fordítás közben, imádom őket, de ehhez a könyvhöz jobban illett egy jó kis nyári válogatás. Ez  és ehhez hasonlók mentek végtelenítve, majdnem két hónapon át. Jó is volt.

Nem tudom, tettem-e már le könyvet azzal az elhatározással, hogy én ezt most félbehagyom, de, ha volt is ilyen, biztosan nem sűrűn*. Inkább az jellemző rám, hogy végigszenvedem, bármennyire rossz is.  Ennek most a harmadáig jutottam, a második rész legelejéig. És nem bírtam tovább. Úgy érzem, nekem ehhez rövid az életem. Olyan kevés olvasást sikerül begyömöszölnöm egy napba, akkor már olvassak inkább olyat, ami örömet okoz.  A történetmesélés módja érdekes, összevissza ugrálunk az időben, sokszor mindenféle jelzés nélkül. Például elég izgalmas volt, amikor már negyven oldal óta ismertük az egyik főszereplőt, aztán jött egy bekezdés, amiben hirtelen megtudtuk, hogyan ismerte meg őt az elbeszélő évekkel korábban. De nem jelezte semmi az ugrást, azt lehetett hinni, hogy az előző bekezdés után járunk időben.  Vontatott az egész, nagyon ritkán történik bármi is, inkább filozofálgatásokból meg leírásokból áll a regény, ezeket meg ebben a mennyiségben és töménységben unom. Amiko...

Flóra ötéves lett. Középső csoportosnak mondanánk otthon, itt simán csak ovis, de már nagyon nagy kislánynak tűnik nekünk. Egyik kedvenc elfoglaltsága a kirakósozás, 60 darabos puzzle-t már simán kirak. A sógornőméktől kapott egy 73 darabosat, ami ráadásul nem is a szokásos téglalap alakú, hanem hópelyhet formáz - ettől aztán jó nehéz is. 20-25 perc meg egy kicsi segítség kellett a gyereknek, és megcsinálta. Viola épp az ő szülinapján tette meg az első két önálló lépését, majd másnap annyira rákapcsolt, hogy egész nap fel-alá járkált a lakásban tök egyedül, és még arra is rájött, hogyan tud felállni kapaszkodás nélkül. Nagyon határozott elképzelése van az életről, és ha valamit akar, akkor azt azonnal. Olyan hangokkal reklamál, mint valami varjú vagy csóka. Emellett szuper humora van, ahogy már Flóránál is megfigyeltük egészen pici korától fogva. Decemberben öt napot volt oviban Flóra, az adventi időszakban összesen kilencet, a többit betegen töltötte itthon. Két-három napig Viola is v...

Általában elégedetlen vagyok, ha egy könyv elolvasása után megnézem a belőle készült filmet/sorozatot is*. Mégis rendszeresen nézek adaptációkat. Akkor nincs bajom, ha egy sorozatról széltében-hosszában híresztelik az alkotói, hogy csak az ötlet van egy bizonyos könyvből, ilyen például a Váratlan utazás, ahol mondjuk a sorozatot jó húsz évvel előbb láttam, mint ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, de teljesen elfogadható számomra, hogy kb. csak a neveket, a helyszínt meg a hangulatot emelték át, semmi mást. No de... Amikor egy adaptáció hűen követi a könyvet, aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy arra gondolok, hmm, a főszereplő a könyvben simán csak fura volt, a sorozatban meg egy bunkó, az nem jó. Meg az sem jó, amikor olyan szerelmi szálakat szőnek a történetbe, amikre semmi szükség, a könyvből egyáltalán nem hiányoztak. Meg amikor egy fontos megmérettetésen azért bukik el a főszereplő a könyvben, mert egyszerűen nincs olyan jó, mint az ellenfele, a filmben meg azért, mert előző é...

Másodszor olvassuk a Futrinka utcát. Először talán két éve olvastuk végig, akkor még Flóra kicsi volt, és időnként megesett, hogy beletépett egy-egy könyvbe. Ebbe is. Tegnap este értünk az eltépett oldalhoz. Flóra megfogja a félbetépett oldalt, és azt kérdezi: - Ez miért elszakadt? - Hát, Flóra még kicsi volt, és elszakította. - Én? - Igen, de akkor még nagyon kicsi voltál. Erre azonnal sírva fakadt: - Nem akartam eltépni! - Semmi baj, most megint ideértünk, nem is emlékeztem, hogy nem ragasztottam meg, de majd megragasztjuk. - Most! És úgy örült neki, amikor együtt összecelluxoztuk a lapot :)

Jól indult, Flóra 2. születésnapja után visszamentem dolgozni a régi munkahelyemre, ahol nagyon kedvesen fogadtak. Két régi kolléga maradt ott az összesen 12 fős csapatunkból, azóta még kettő visszajött, így már öten vagyunk a régi csapatból. Hamar visszarázódtam, majd hamar jött az első karantén, ami nagy szívás volt több szempontból is: majdnem kétszer annyit dolgoztam egy nap, mint amikor bejártunk, Flóra nem értette, miért nem vele foglalkozom, ha itthon vagyok, ezért az első hetekben fél délelőtt verte az ajtót zokogva, hogy "ajaaa, gyejeee, ajaaa!", borzasztó volt. Ezen kívül szétesett a napirendem, ami nagyon rosszat tett a fordításnak. Az, hogy Flóra a bölcsiben alszik, két szempontból is szuper: 1. déltől fél 3-ig tudok fordítani, ami bőven elég a napi penzum megugrásához, 2. kb. csak a bölcsiben alszik, itthon legfeljebb kínlódás/veszekedés árán, márpedig ha ő ébren van, akkor én elfelejthetem a fordítást. Júniusban a Kurzarbeit sajátosságai miatt nem tanítottam, vi...

Érdekes, milyen sokat dob egy napon, ha olvasok is. Mostanában nagyon ritkán fordul elő, mert Flóra nem viseli el, ha ébren van*, a délutáni alvásnál általában egy-két oldalt tudok olvasni, mert én is elalszom**, estére meg olyan fáradt vagyok, hogy már esélytelen könyvet venni a kezembe. Ma viszont valamiért ébren maradtam a délutáni alvásnál, és haladtam 70 oldalt a könyvben, amit egy hónapja kezdtem el, és akkor a 22. oldalig jutottam a kocsiban, amikor épp aludt a gyerek, aztán azóta se olvastam belőle egy sort sem. És most estére sokkal kevésbé fáradtam el fejben, mint máskor, pedig ez egy brutál hisztis nap volt, többször kiakasztott a gyerek. Szóval ezek szerint csak be kéne iktatni valahogy az olvasást, jó hatása lenne. *Nem mindig kell aktívan vele foglalkozni, de a játékhoz szinte mindig szükséges, hogy a közelében legyek, és őt figyeljem, vagy legalábbis ne foglalkozzak látványosan mással. Kivétel ez alól a házimunka, érdekes módon azt elfogadja, nem zavarja őt. **Ha otth...

A 2018-as kihívást buktam a Molyon, 12 könyvből 5 lett a mérleg (ez nem a 2018-ban elolvasott könyvek száma összesen, btw). Kb. 8 éve minden évben jelentkezem a kihívásra, és eddig mindig sikerült. Nem baj, ez nem az olvasás éve volt, csodálkoztam volna, ha sokat olvasok. A 2019-es kihívásról meg lecsúsztam. Ilyen sem volt még. Mindig a két ünnep közt gondolom végig, mik legyenek a listán, ekkor állítom össze a polcot, majd jelentkezem. Idén 25-én reggel utaztunk Pestre, ma, 1-jén jöttünk vissza (két nap Pest, négy nap Sümeg volt benne, szerintem majd mesélek), ebben az egy hétben nem volt laptop a kezemben, mobilon meg rém körülményes és kényelmetlen a polcozás és a jelentkezés is. A határidő dec. 31. éjfél minden évben, most simán lecsúsztam róla. Nos, így esett, hogy 8 éve először van egy olyan évem, amikor nem veszek részt kihíváson, és teljesen szabadon olvasok. Kíváncsi leszek, ez milyen hatással lesz az olvasási kedvemre meg az elolvasott könyvek számára. Persze össze fogom ...

Idén nem sokat olvasok sajnos, kb. a tizenötödik könyvnél járok, és az eddigiek felét Flórának olvastam. Jó szokás volt, hogy áthoztam ide a molyos értékeléseimet, kár, hogy elmaradt, de most ezt a könyvet mindenképp meg kell mutatnom nektek. Majdnem kétszáz éves, elképesztő élmény a reprint kiadást forgatni. Ez az első magyar, direkt gyerekeknek írt mű, ezzel a magyar gyermekirodalom születésének lehet szemtanúja, aki elolvassa. Illetve ez már egy későbbi kiadás/átdolgozás újranyomása, ezért szerepel benne például a Lánchíd, noha Bezerédj Amália már az építkezés kezdetét sem érhette meg. A kötetet valamikor öt-hat éve vettem meg. Egyrészt úgy éreztem, egy gyerekirodalommal foglalkozó embernek a polcán illene ott lennie egy ilyen jelentőségű műnek, másrészt valamiért már kb. 18 éves korom óta szinte biztos voltam benne, hogy lesz egyszer egy lányom, akit Flórának fognak hívni, és szerettem volna, ha ő is elolvashatja ezt a könyvet. Az írónő Flórija egyébként még Flo...

Ez az egyik legszebb ajándék, amit egy szülő a gyerekének adhat: részletes, nagyon olvasmányos beszámoló a gyerekkori viselt dolgokról, fejlődésről, nyelvi leleményről. Szülőnek lenni nagyon izgalmas, a gyerek minden nap tanul valami újat, aminek lehet szívből örülni. Van, aki tanulta pl. a mozgásfejlődés lépcsőit ilyen-olyan tantárgyak, tanegységek keretében, de azért mégis sokkal jobban leköti az embert, amikor élesben látja ezeket. Aztán a nyelvi fejlődés is nagyon érdekes, nem véletlen, hogy sok szülő buzgón jegyzeteli a gyereke mondásait. Másik oldalról nézve meg az nagyon izgalmas, hogy milyenek is voltunk kicsinek a szüleink emlékei szerint – én például ezredjére is szívesen meghallgattam/meghallgatom az ezzel kapcsolatos sztorikat*. Nagyon tetszik az, ahogy Varró Dani a gyerekeihez áll, ahogy foglalkozik velük. Óriási érték lesz nekik ez a könyv már csak ezért is. Kedvenc történetem nem lett a kötetből, úgyhogy csak ízelítőül egy Misi-mondás: „Bújócskázzunk! Én vagyok a b...

Volt év, amikor 110 könyvnek jártam a végére, na, 2018 nem ilyen lesz. Persze ezt előre sejtettem, de hogy ennyire másmilyen, azon kicsit meglepődtem. Oké, azért olvastam három könyvet kapásból, azt a hármat, amit fordítottam/fordítok, de most a szórakozásról van szó. Flóra születésének másnapján, a kórházban kezdtem el Agatha Christie-től a Macska a galambok között című krimit (csak eredetiben). Azóta is tart :D 308 oldal az egész könyv, már csak 50 van hátra. És nem azért, mert ennyire rossz, netán ennyire nehéz lenne, épp ellenkezőleg, izgalmas, érdekes, vannak benne nagyon vicces félmondatok is. Csak ennyire nem alakul úgy, hogy olvassak. Terveim azért vannak a továbbiakra, van egy Ranschburg-kötetem, amiből a csecsemő- és kisgyermekkora vonatkozó fejezeteket szeretném elolvasni, plusz egy játszótéri beszélgetéseket bemutató, poénos könyv, amit Blankától kaptam, és Varró Danitól az Aki szépen butáskodik. Ki tudja, még az is lehet, hogy mindre sor kerül még az idén :D

Nem szó szerint idézek, de majdnem. "A kezembe adott egy könyvecskét, amelynek első borítóján az állt, FÉNYKÉPEK. - Mi ez? - kérdeztem. - Egy fényképalbum - felelte." Sírok.

amíg a baba alszik (már vagy fél órája, OMG!), és hülyét kapok az idétlen leírásoktól. Nem szeretem, amikor egy könyv magas irodalomnak próbálja álcázni magát, miközben teljesen idióta szereplőkkel teljesen idióta dolgok történnek. Aszongya az elbeszélő, aki 21 éves, és egy temetésen vesz részt, hogy belenézett a koporsóba, és érdekes módon máshogy nézett ki a halott, mint ahogy ő a legutóbbi találkozásuk után emlékezett rá, például nem pirospozsgás volt az arca, inkább olyan narancssárgás árnyalatú. Édesjóistenem, ma már másodszor. Én megértem, hogy nem nézeget éjjel-nappal halottakat, mert nem kórboncnok, de azért valami kis ész már csak szorult bele, nem? Nem.

Az egyik kedvenc írónőm. A képen meg az egyik kedvenc könyvem látható. (Filmben valami borzalamasan rossz, ezt sajnos hozzá kell tennem.) Szabó Magda megünneplésére még idén megnézem a kiállítását a PIM-ben, és remélem, belefér az is, hogy olvassak tőle valamit. Már nem sok van, amiből válogathatok, lassan az életműve végére érek. Jó, ez nem igaz, vannak versei és drámái is, de ezt a két műfajt annyira nem kedvelem, ezeket nem feltétlenül célom elolvasni, a regényeit nézem. De azért még regényből is akad néhány olvasatlan. Hajrá nekem.

Aki Infernót olvas, olyat is álmodik. Legközelebb valami könnyedebb hangulatút választok.

Nem tudom, mi ennek az oka, de képtelen vagyok feltenni ide a könyvértékeléseimet, pedig mindig olvasok valamit, és mindenről írok. A Molyon. Onnan át kellene ide másolni, és ez sem sikerül. Mindenesetre pénteken vettem egy osztrák krimit a pályaudvaron, az a címe, hogy Die Prater-Morde. Mint kiderült, annyira friss, hogy július közepén jelent meg. Amúgy egy sorozat hetedik kötete, de ez semmiben sem zavar, korábbi részekre csak egy-egy mondat erejéig történik utalás, és akkor sincs spoiler. No de. Ez a könyv elgondolkodtatott. Amikor krimit kezdtem olvasni, klasszikusokkal indítottam, mint Sherlock Holmes, Poirot és Gaston Leroux (tudom, hogy ez utóbbi nem detektív, hanem író, de nem emlékszem, ki volt a Sárga szoba titka főszereplője). Ezek a történetek úgy épülnek fel, hogy először történik egy gyilkosság (vagy kísérlet), aztán színre lép a detektív, és mindenféle nyomok meg a zseniális logikája segítségével kinyomozza, ki volt a tettes, és mi volt az indíték. Ezek a könyvek nem n...

Egy olvasó ötből fél csillagra minősít egy könyvet, majd szöveges értékelést is ír róla. Azt mondja, szerinte túl van értékelve a könyv a maga négy és fél csillagos átlagával, reálisan két-három csillagot érdemel, és ő azért ad fél csillagot, mert így megfelelően rontja a statisztikát. Csavaros észjárás, azt meg kell hagyni. Fura, hogy nem merült fel benne az a lehetőség, hogy ha már szerinte két-három csillagot érdemel a mű, akkor annyit ad neki, mivel ezzel kifejezi a saját véleményét. (Egyébként a könyv értékelése ettől még négy és fél csillagos maradt, mivel több száz öt és négy és fél csillagot nem tud lehúzni egyetlen fél csillag.) Fura olvasók vannak, na.

Adott egy könyv, amelyben egy gazdag férfi udvarol egy szegény lánynak, illetve inkább fogalmazzunk úgy, hogy zaklatja. Simán lesmárolja a lányt, amikor úgy tartja kedve, több jelenetben kis híján meg is erőszakolja, csak végül a századik NEM-nél eljut a tudatáig, hogy talán a lány nem örülne ennek annyira, valamint arrogáns és beképzelt módon fejtegeti az egész történeten át, hogy ő mennyire tökéletes a lánynak. Engem idegesít a könyv, mert szerintem ez a pasi nem romantikus, hanem egy agresszív kis görcs, és jó esély van rá, hogy bántalmazóvá váljon egy kapcsolatban. (Tekintve, hogy már az "udvarlási" időszakban is az.) Másokat (szintén nőket) idegesít a könyv, mert meddig kéreti már magát a lány, kedvük lenne felpofozni, és unalmas olvasni, hogy a pasinak ennyit kell könyörögni. Ez meg nekem kicsit ijesztő.

Régen minden évben jártam, most már elég régóta sosem jutok el, mert vagy Máltán vagyok, vagy más jön közbe. Idén úgy döntöttem, ha törik, ha szakad, akkor is odamegyek, úgyhogy ezt ma egy villámlátogatás keretében meg is tettem - délelőtt 11-kor indultam innen Pestre, este 7-kor meg vissza Pestről. Szerencsére olyan napot sikerült kifogni, amikor esett az eső, ami kicsit csökkentette a Könyvhét élvezeti értékét, viszont legalább lett végre új fürdőruhám laza 3-4 év keresgélés után, juhú. (Ez úgy történt, hogy Rékával a C&A előtt akartunk találkozni, és mivel én negyed órával korábban megérkeztem, és pont szakadt az eső, bemenekültem a boltba.) Idén nem okozott akkora örömet a program, mint szokott, nem tudom, mi ennek az oka. Azért megcsodáltam két kiadó standjánál a könyveimet (amiket fordítottam, mármint), örültem neki, hogy szép gyerekkönyvek vannak idén is, meg vettem egy Athén útikönyvet, mert az nemsokára kelleni fog, és most már el kell kezdeni tanulmányozni. Hazafelé nag...

1. Az első közös Valentin-napunk annyira jól sikerült, hogy ennél jobban nem is alakulhatott volna. Volt ünnepi vacsora (nem kell nagy dologra gondolni, kaliforniai paprikába töltött chilis babot csináltam), Valentin-napi díszítés (az asztalon mécsesekből szívecske, szív alakú csokipasztillával díszített tányér), meglepetés, és még majdnem belefért egy film is, csak aztán nem, mert már negyed 12 volt, és hajnalban kellett kelni. 2. Megvolt az utolsó aerial silk órám. Az oktató tudomásom szerint mindenkinek azt javasolta, hogy csinálja meg még egyszer az egyes szintet, mielőtt felvenné a kettest. Abban biztos vagyok, hogy bőven rám fér még a gyakorlás, bár annak örültem, hogy azt mondta, erősödni már nem kell, izomzattal jól állok, de tuti, hogy nincs ehhez türelmem. Újabb hat hét, amikor semmi, de semmi újat nem tanulok, viszont legalább elég drágáért? Nem ismertem magamra. Úgyhogy el fogom végezni a biztonsági térninget, ha lesz szabad hely, és utána el fogok járni nyitott edzésre, ...