Az együvé tartozás élménye
Tegnap kétszer is átéltem. Először kívülállóként, aztán érintettként. Reggel kimentem Csepelre, a strandhoz, mert kellett nekem egy süteménykiszúró, amit csak ott árultak normális áron. Tudom, nem vagyok normális, de ugorjunk. A 71-es busszal utaztam, ahol azt figyeltem meg, hogy a buszra felszálló idős emberek mind ismerik egymást és a buszvezetőt is. Szóval ez egy kis közösség, a 71-es busz utasai, vagy mondhatjuk, a környékbeliek. Este voltam énekkari próbán a volt általános iskolámban, most utoljára - mindjárt fellépés. A próba egy pontján bejött a terembe egy idős úr, akiben azonnal felismertem a gyerekorvosomat, akit csak Drenyó néven emlegetett mindenki. Az unokáit kereste, akik hegedűórán voltak, az énektanárnő el is igazította őt, és közben a mindenféle korú volt lázárosok összesúgtak, és kiderült, hogy a 34 évesnek és a 18 évesnek is ő volt az orvosa gyerekkorában. Nekem is. (Sőt a nagynénémnek is, aki 20 évvel idősebb nálam.) Ez is egy kis közösség: az erzsébetiek. Jó