LizaGazdija

Nem fogok nevet írni, se könyvcímet, sőt posztot sem linkelek, mert nem akarom súlyosbítani a helyzetet. Adott egy könyv, ami az USA-ban óriási siker, ezért nyilván nálunk is megjelent. A fordítóval egy blog szerkesztői interjút készítettek ennek örömére. Az interjúból több dolog is kiderül. Egyrészt az, hogy durva hibák maradtak a szövegben. (Nem írom le, melyiket emelték ki, mert azzal is egyértelművé tenném, melyik könyvről van szó.) Ez önmagában is baj, de túl lehet lépni rajta, sok könyvben maradnak nagyon durva hibák sokféle okból kifolyólag. Másrészt az is kiderül, hogy a fordító súlyos szereptévesztésben van. Konkrétan kijelenti, hogy ő nem hibázik, és amit ő leír, az úgy jó, mert csak. (Bevallom, az interjún én is röhögtem, annyira nagyon röhejesek mind a kérdések, mind a válaszok, de még a kiemelt hiba is eléggé vicces.) Ezzel aztán lavinát indít el: több száz kommentet generál, amelyek nagyrészt egyáltalán nem barátságosak, ráadásul nagyon gonosz félrefordításokat m

A dzsungel könyve. Megvan videón a Disney-féle rajzfilm és az 1942-es amerikai film, kismilliószor láttam mindkettőt gyerekkoromban, a könyvet mégsem olvastam. Egyszer elkezdtem még hétévesen, de nem sokáig jutottam vele, nagyon nehéznek éreztem a szövegét. Anyu mondta is, hogy nem azon kéne megtanulni regényt olvasni, de addigra már mindegy volt. Néhány évvel később gondoltam rá újra, hogy csak el kéne olvasni, de azóta sem került rá sor. Itt van a polcomon, és ha minden jól megy, idén elolvasom egy molyos kihívás keretében.