Ma már annyi frusztráció ért, hogy tiszta ideg vagyok, és a gyomorsavam is jókat bugyborékol magában. Tök jó. Lehet, hogy ezeket a dolgokat tényleg én pörgöm túl, de nagyon-nagyon elegem van több mindenkiből. Egyiküket elvileg ma láttam utoljára életemben, ami némi örömre ad okot, de ma is olyan műsort nyomott, ami már kisebb örömet jelentett számomra. Aztán dühít még, hogy két hete küldtem el a nyomorult bevezetést és első fejezetet, és még mindig egy k. szó nem érkezett, amiből meg tudnám ítélni, hogy jó felé haladok-e. Viszont az illetőtől kaptam több körüzenetet is ilyen izgalmas újsághírről és olyan megdöbbentő eseményről, és ettől önkéntelenül is arra kezdek gondolni, hogy a k. életbe már, hogy erre bezzeg van ideje. Természetesen az indok ismét az, hogy a BA-sok diplomamunkájával kell foglalkozni. Egyszer az életben magyarázná meg nekem valaki, hogy miért olyan k. fontos a BA-sok diplomamunkája, hogy akkor már az le is van szarva, hogy én végzek-e, írok-e szakdogát, és egy