Ajtó
Tegnap délután a végére értem. Rettentő szomorú vége van. Teljesen lehangolt. Sírni lett volna kedvem tőle. Meg arra is gondoltam, hogy vajon Szeredás Emerenc mennyire örülhet így a síron túlról ennek a regénynek. Miután mindig kínosan ügyelt rá, hogy senkit ne engedjen be az életébe, az írónő az egész utca előtt kinyitotta azt az ajtót, és mindenki látta Emerenc szégyenét, és ebbe szegény bele is halt. Ezek után vajon mennyire díjazza, hogy vezeklésül az írónő most ország-világ előtt kiteregeti a szennyest egy nemzetközileg is sikeres könyvben? Aztán rájöttem. Nem biztos, hogy olyan nagyon dühös, mert nem Szeredás Emerencnek hívták. Fantázianév. Persze az, aki nyomozgat egy fél órát a neten, aztán utazik egy kisebbet, szerintem megtudhatja a valódi nevét, és akik abban az utcában laknak, biztos, hogy nyomozás nélkül is tudják. De még a szülőfaluja is egy olyan hely, ami nem is létezik. Csak azt tudhatjuk, hogy Debrecen környéki kis falu, abból meg van egy pár. Amitől viszont elmúlt a