:(
El vagyok kámpicsorodva. Nem jó egyedül lenni. Bár Irinával tök jól megvoltunk, úgy néz ki, el fogunk távolodni egymástól, mert mióta másik részlegen dolgozik, neki vannak hétvégéi, ezért el tud járni a két német lánnyal ide-oda, nekem meg nincsenek hétvégéim, sőt estéim sem, és mindenből kimaradok. Azért ma elmegyünk laser tagezni Irinával, de na. Teljesen az az érzésem, hogy egyáltalán nem hiányzom otthonról. Persze, amikor ír valaki otthoni, akkor érzem a kedvességet meg a szeretetet, de nem jött hozzám senki, pedig 3 hónapja itt vagyok, és egyáltalán. Többen vannak, akik másfél/két/két és fél hónapja egy mukkot sem reagáltak a legutóbbi üzenetemre, amit pedig láttak. Nem esik jól. Paolo elköltözik decemberben, és akkor én leszek a főlakó, vagyis mindent nekem kell majd intéznem, ami a lakással kapcsolatos. Úgy kell ez nekem, mint púp a hátamra, és ezen az sem segít, hogy tudom, Paolo is utálja csinálni, csak hát valakinek muszáj. Honvágyam van. Pedig otthon hideg van, ros