LizaGazdija

Ez is milyen vicces. Tökre láttam magam, amint majd fél napig kínlódom azon, hogy mennyi mit tegyek be a kórházi táskába, amivel majd szülni indulunk. Az persze nagy könnyítés, hogy itt a vécében van vécépapír meg szappan, és a kicsi mindent kap, csak az a ruha kell, amiben haza akarja vinni az ember. Az anya is mindent kap, kb. fésű meg papucs kell. Ettől függetlenül jól el tudtam volna töprengeni ezen a kérdéskörön, de hát nem volt rá alkalmam. Nem baj, most van. Szombaton beköltözöm az egyik anyaszobába, mert szeretnék, ha mind a hat etetéskor én tolnám a gyerek szájába a cumisüveget, hogy megtanuljak nem parázni azon, biztos nem fullad-e meg.* Egyúttal hátha Flóra is hamarabb lesz hajlandó mind a hat etetéskor szonda nélkül betolni az adagját, akkor aztán mehetnénk, amerre látunk. Az anyaszoba azt jelenti, hogy Flóra nem lesz mellettem, marad, ahol most van, viszont nem negyven perc lesz odajutni hozzá, hanem egy. Annak örülök, hogy még többet leszünk együtt, most már tényleg k

Ma olyat láttam a gyógyszertárban, amin többször gondolkodtam már, vajon létezik-e, mert logikus lenne, de eddig úgy tűnt, hogy nem. Pedig nem. Láttam azt a szituációt, amikor a gyógyszerész nem tudja elolvasni az orvos macskakaparását, vagyis nem tudja, milyen gyógyszert írtak fel nekem.