LizaGazdija

tegnap túlesett a varratszedésen. A műtét óta eltelt 10 napban egyszer sem nyúlt a sebéhez, nem nyalogatta és nem kaparta, nagyon büszke is vagyok rá. Az orvos is megdicsérte, hogy ilyen szépen felépült, ilyen okosan békén hagyta a sebét. Gyógyultnak is nyilvánították. Ennek örömére visszakapta a kosarát, amit a műtét után vettem el tőle, mert nem akartam, hogy akkorát lépjen friss sebbel, amekkorát ahhoz kell, hogy bekerüljön, illetve ki. Annyira örül a kosárnak, hogy nem is kelt fel egészen délig :) Hatalmasat aludt. Az alábi képen ő látható, amint délben húzza a lóbőrt:

Liza ma már lesétálta a szokásos távunk felét, ivott tejet, ivott vizet, és hetek óta először reggelizett is, sőt szintén hetek óta először bevette a gyógyszerét trükközések nélkül. Ez utóbbi nagyon aranyos jelenet volt. Kiszedtem a kajáját a táljába, aztán kértem, hogy várjon, és májkrémet nyomtam a fájdalomcsillapító köré, majd odakínáltam a kutyának. Persze nem kérte, menjek már, hát ott a reggeli, inkább az, mint a májkrém. Továbbra is mellette guggolva felraktam a tálat a pultra, és odatoltam elé a májkrémet. Erre Liza odarohant, körbeszagolta a tál hűlt helyét, teljesen kétsége esett, aztán egy mozdulattal kikapta a kezemből a májkrémet, lenyelte, majd várta, hogy visszaadom a tálat. Hát igen, megfelelő érvkészlet szükségeltetik egy idős kutya meggyőzéséhez: ha nem veszed be a gyógyszert, nincs reggeli, így jártál. Azonnal átgondolja az álláspontját :)

nap volt ez a mai, mert a tegnapi fellángolás után ma se sétálni, se inni, se pisilni nem volt hajlandó a kutya. Csináltam a kajájából tejjel turmixot, azt kanalaztam Lizába, ő meg egy ideig nyelte, aztán hagyta kifolyni. Ugyanez volt a vízzel is, csak azt vattából csavargattam a szájába. Én délután 3 felé már rendesen kétségbe estem, mert nagyon rosszul nézett ki a bágyadt kis fejével, ahogy elhagyta magát. Úgyhogy este átjöttek anyuék, és elvittek minket az orvoshoz, ahol Liza kapott infúziót, antibiotikumot, fájdalomcsillapítót meg vízhajtót. Már a rendelőben felélénkült, elkezdett érdeklődni, mindenkit megnézett, ahogy szokta. A 200 ml infúziótól meg a vízhajtótól már elfelé jövet pisilt az utcán, aztán még egyszer, amikor kiszálltunk a kocsiból. Amikor felhoztuk, azonnal rávetette magát a tejre, amit reggel tettem a táljába, aztán a másik tálból befalta az összes kaját, és kért még, bár a második adagot nem ette meg teljesen. Aztán bejött, kicsit eltöprengett, hogy a saját pokrócá...

Egész nap készültünk. Egész délután Liza mellett ültem, beszéltem hozzá, magyaráztam, hogy fel kell ébredni ebből az altatásból, és mindenki neki fog szurkolni, meg őt fogja várni. Aztán megejtettünk egy közös alvást a padlón: mi Tomival polifoamon, Liza a takaróján. Még fényképeket is csináltunk, mint négy éve, a legutóbbi műtétkor. Fél 7-re mentünk, anyu is jött velünk. Szegény kutya nagyon félt, nem akart ott lenni. Az altatás nagyon simán ment, mint legutóbb: benyomták az altatót az infúziójába, és a kutya már aludt is. Mindhárman körülálltuk, és mantráztuk a teendőt: okosan, ügyesen bírni a műtétet, aztán felébredni, és hazajönni velünk. A műtét kb. egy órán át tartott, közben mi kint ültünk. Amikor bementünk, még benne volt a cső a kutya szájában, nagyon rossz volt nézni, ahogy kiszedték. Az orvos azt mondta, minden oké, ügyes volt a kutya, most már nem lesz baj valószínűleg, csak annyi a fontos, hogy reggelig elkezdjen inni. Ha minden oké, pénteken kiszedik a kanült, jövő péntek...

Félretettem Frodóékat, mert három hét alatt a második kötet harmadáig sikerült csak jutni, és már kezdett kicsit sok lenni a történet is, pedig egyébként tetszik. Most pihentetem, várhatóan úgy karácsonyig. Helyette elkezdtem ma a Hogfathert, máris eljutottam a negyedéig (110. oldal), ezzel gondoltam hangolni magam a karácsonyra. Mondjuk most ezzel a műtétes történettel eléggé elmúlt az eddig összegyűjtött karácsonyi hangulat, és nem tudom, lesz-e kedvem mostanában bármit is olvasni, mert pl. holnap vélhetően eléggé izgulni fogok miatta.

műtét. Az orvos szerint tönkreteszi Liza szerveit a sok gyógyszer, amit szed, főként az antibiotikum. A leletei jók, sokkal fiatalabb kutyáknak is becsületére válnának. Ha megműtik, van még két-három boldog éve méhgyulladás nélkül. Ha nem műtik meg, gyógyszerrel és gyógyszer nélkül is lassú, fájdalmas halál vár rá (állítólag). Úgyhogy a műtét mellett döntöttünk. Én most így este szétbőgtem a fejem, fáj is rendesen, alig bírom. Majd szurkoljatok holnap, hogy egy egészséges, legfeljebb kicsit kába kutyával térjünk haza!