Megfigyelés
Már óvodás korban is megjelenik az egyik kedvenc munkahelyi jelenségem, amikor is több kollégának/főnöknek tök eltérő elvárásai vannak az emberrel szemben, és mind felháborodik, ha valaki nem úgy csinálja, ahogy ő várja, mert hiszen az az egy igazság. Készülnek a gyerekek az udvarra, mindegyiknél ott a naptej a kis tárolójában. A kicsiket az óvónénik kenik be, a nagyoknak csak nyomnak naptejet a tenyerükbe, de a többit a gyerekek intézetik. Egyik gyerek fogja a tenyerébe mért adagot, és rákeni a karjára. Első számú óvónéni rádörren, hogy ne már az egészet az egyik karjára, hanem úgy kell, hogy összedörzsöli a tenyerét, és utána ken mindkét karjára. Ezt látja és hallja egy másik gyerek, úgyhogy amikor a másik óvónéni naptejet nyom a tenyerébe, mindjárt összedörzsöli a tenyerét. Erre ez az óvónéni rádörren, hogy ne már a tenyerét kenegesse, hát azt nem éri a nap. Itt legyen okos az ember!