Szép szombat
Tegnap este 9-re állítottam az órámat, mert kicsit azért bíztam benne, hogy menni fog a 11 óra alvás. Egészen pontosan úgy ébresztem magam, hogy eldöntöm, mikor akarok kelni, 20 perccel korábbra beállítom a telefonom óráját, majd a tulajdonképpeni időpontra beállítom figyelmeztetésre a naptár funkciót. Így kétszer is nyomhatok szundit, mielőtt tényleg fel kéne kelni, ráadásul a naptárba beleírhatok dolgokat, amiknek tudatában akarok lenni már ébredéskor is. Tegnap a következőt írtam bele 9-re: "Úszás?", gondolván, nem kényszerítem magam semmire, majd meglátom, lesz-e kedvem. 3/4 8-kor végleg felébredtem, mint már mondtam, negyed 9-ig üldögéltem, próbáltam magamhoz térni, aztán nekiálltam készülődni. Amikor 9-kor figyelmeztetett a naptár, éppen kiléptem az ajtón: indultam úszni. Amint leértem az utcára, rájöttem, mit hagytam itthon a gondos tervezés ellenére. Nyilván a papucsot. Először úgy gondoltam, nem izgulok hülyeségeken, majd kibírom, hogy most az egyszer mezítláb