LizaGazdija

Ez még hetekkel ezelőtt történt, de mindig elfelejtettem megírni. Mentem edzésre, a Blahán felszálltam a buszra, és a két megállónyi utazás alatt volt szerencsém hallani két tini srác beszélgetését. Sokkolt. - Hát, az is elég kemény élmény volt, amikor anyám meghalt. Volt valami a vérnyomásával. Egyik este lefeküdt, azt reggel nem kelt fel. Szerencsére nem voltam otthon. Komolyan mondom, kevés nagyobb szörnyűséget tudok elképzelni, mint hogy valaki ennyire korán veszítse el az anyukáját (vagy az apukáját, persze). Ijesztő, milyen sokan élik ezt át. Az is elég hátborzongató volt, ahogy ilyen menő, laza "tini stílusban" adta elő a srác ezt a történetet, mintha csak azt mesélné, hogy egyest adott neki a hülye tanár matekból. Nyilván önvédelmi stratégia, de úgy megsajnáltam emiatt is, hogy egészen sírhatnékom lett. Annyival szebb lenne a világ, ha ilyen dolgok nem történnének senkivel.

Odajött hozzám egy külföldi fiú meg egy lány, kérdezték, tudom-e, hol lehet kártyát venni a nyilvános telefonhoz. Mondtam, fogalmam sincs. Erre a fiú: "Ezt miért nem tudja itt senki?" Mire én: "Mert nem nagyon használjuk már a nyilvános telefonokat." De most tényleg, hol lehet kártyát venni a nyilvános telefonhoz?

Az nem sok. Nem mentem csúszkálni, mert nincs hó a Normafánál. Nem mentem korizni, mert féltem, hogy odafelé kitöröm a nyakam az ónos eső miatt. (Nem törtem volna ki.) Nem mentem moziba, mert tökre kiment a fejemből, hogy akartam. De az még nem kizárt, hogy bulizni elmegyek. Azért nem volt rossz napom: aludtam, Jóbarátokat néztem, olvastam, ettem. Az is valami.

A címe miatt vettem meg néhány éve, mert úgy gondoltam, hogy aminek már a borítóján ekkora szóvicc van, az rossz nem lehet. Sajnos tévedtem. Ott kezdődik, hogy remek érzékkel belenyúltam egy sorozat tizedik kötetébe, amiben elég kevés az előző részekre történő utalás, így aztán az előzményekből kb. semmit sem értettem, nem tudtam meg, mi tartja össze a könyv szereplőit, milyen viszony van köztük, ilyenek. Ez már önmagában is rontja az élményt, de nem az író hibája, túl lehet lépni rajta. Na, de a többi! Olyan érzésem volt, mintha az író bácsi sok-sok Pratchett elolvasása után arra a következtetésre jutott volna, hogy ez egyszerű, mint a pofon, majd leült volna összedobni a saját regényét, amiből kiderül, hogy mégsem olyan egyszerű ez. Hiába nyomoztam ki, hogy Pratchett később kezdte a Discworld-sorozatot, mint Asprin a sajátját, akkor is gyenge Pratchett-utánzatnak tűnt ez a könyv. (Igaz, 1993-ban jelent meg, amikor már elég sok Discworld-kötet kint volt, és korai Myth-részeket