LizaGazdija

amikor valakinek a 17 éves öccse egy este nem ér haza, kiplakátolják a Facebookot azzal, hogy nagyon keresi a család, és bármi is a gond, menjen haza, mert szeretik, és csak ez számít, majd másnap az indexen el lehet olvasni, hogy a vonatsínek mellett találták holtan, mert feltehetőleg elaludt, nem szállt le a megfelelő állomáson, ezért kiugrott a vonatból. Azt amúgy értem, hogy az embernek este 10-kor nincs kedve a következő vonatállomáson várni egy vonatot, és visszabumlizni, mert az akár órákat is igénybe vehet, de akkor sem tudom felfogni, hogyan jut eszébe valakinek kiugrani a vonatból. Egyszerűen hihetetlen. Miből gondolta a srác, hogy túl fogja élni? Annyira sajnálom őt is meg a családját is. Rettenetes lehet ez.

Reggel éppen indulni akartam hatalmas nagy pakkal, összesen három táskával. Amikor kiértem az előszobába, észrevettem, hogy a táskámat pont nem viszem, ezért visszamentem a szobába. A következő kép fogadott: a kutya a kanapé előtt állt behajlított hátsó lábbal, szemmel láthatóan az ugrás előtti utolsó pillanatban. Nagyon megdöbbent, amikor észrevett, elszégyellte magát, odajött hízelegni / bocsánatot kérni is. Ettől függetlenül nyilván arra jöttem haza, hogy teljesen össze van túrva a kanapé, sőt az árnyékokból még azt is láttam, amikor a kutya leugrott róla. Azért van némi fejlődés. Amikor először jött át úgy, hogy már nem lakott itt, egy este alatt háromszor (!) pattant fel a kanapéra úgy, hogy én is a szobában voltam, és minden alkalommal leparancsoltam, majd elmagyaráztam neki, hogy a kutya helye a szőnyegen van. Legalább ezt már nem csinálja. Rosszcsont kutya.

A helyzetre jellemző, hogy kutyasétáltatás közben elment mellettem biciklis, és az "I wish you a Merry Christmas" dallamát fütyülte.