Kedd
Ma megismétlődött ugyanaz a jelenet, ami tegnap is, így aztán az osztályfőnökkel való egyeztetés után holnap kiosztom életem első szaktanári figyelmeztetőjét. Nagyon őrlődöm a suli miatt. Menjek vagy maradjak? Ha mennék, akkor óriási kő esne le a szívemről. Nem lenne a sok neveletlen gyerek, aki akár még arra is veszi a bátorságot, hogy csak azért, mert mint a másik csoport tagját, nem engedem az órámon ücsörögni, a következőt mondjav rám: "Ez elmebeteg", és még pofán sem verhetem. Lennének szabad délelőttjeim. Olyan értelemben "szabad" délelőttök, hogy csinálhatnám a dolgomat: takaríthatnék, készülhetnék rendesen a nyelviskolás órákra, Lizával lehetnék, sétálhatnánk plusz egyszer minden nap, készíthetném a doktori kutatási tervemet, miután ma Andi néni elvállalta a témavezető szerepét arra az esetre, ha felvesznek a képzésre. (Szerinte amúgy felvesznek, ennek nagyon megörültem.) Az adószámos magánszemélyi státuszomat sem befolyásolná a dolog, csak annyi változás tö