Reggel lementem A Helyre, hogy vegyek egy túró rudit. Igazából induláskor még azt hittem, kakaózni fogok, de mire odaértem, meggondoltam magam. Volt jó nagy sor, meg előttem egy problémás vendég. Egy fiatal srác, aki magyarul egyáltalán nem tudott, angolul se túl jól, és mindennel baja volt. A péksütiből nem egyet kért, hanem kettőt (nem, mert ott voltam, hallottam, egyet kért), a WiFi nem működik a telefonján, miért nem működik, amikor netezni akar (hát jó, ebben igaza van), a tej miért hideg, amikor ő melegen szereti (mert nem mondta, hogy melegen kéri, viszont az orra előtt vették ki a hűtőből). Igazából nem is feltétlenül az volt fura, hogy mindennel baja volt, hanem a stílus, amiben előadta magát. Mindenesetre elfáradtak tőle azok, akik vele foglalkoztak. Amikor sorra kerültem, mondtam a pultban álló dolgozónak, hogy én egyszerű leszek, mert csak egy túró rudit kérek, amire ő a következőt mondta: "A vendégünk voltál." Mire én meglepetten: "De miért?" Mire ő: