Reggel felkeltem fél 9-kor (boldog élet, amíg még megtehetem), mintegy másfél óra alatt kijegyzeteltem, az irodalomlistám melyik könyve hol érhető el pontosan, aztán bankkártyát aktiváltam (csak az vigasztal, hogy élő emberrel nem kell beszélni közben, tökre nem lett volna hangulatom hozzá, miután elolvastam a híreket). Amikor ezzel mind megvoltam, lélekszakadva loholtam a nyelviskolába a megtalált jegyzeteimmel a decemberi előadás ismétlésére. Oda is értem dél előtt valamivel, gondoltam, nagyon pontos vagyok, aztán mondták, hogy inkább csak fél 1-kor kezdünk. (De az is lehet, hogy én emlékeztem rosszul, csoda, hogy egyáltalán valamire emlékeztem.) Ha már olyan korán érkeztem, gondoltam, üssük el az időt hasznosan. Ennek megfelelően befejeztem a Tom Sawyer aktuális fejezetét (majd valaki elárulhatná, hogy kell ebbe a blogba beszúrni a molyos widgetet, és Mark Twain egy zseni volt, imádom), aztán kijegyzeteltem a netről azt is, mikor vannak nyitva az olvasmánylistás lelőhelyeim. Nagy ör