Nagyon szeretem Máltát. Mindenütt tenger van. Nagyon izgalmas az emberek, nyelvek, vallások, ételek, épületek sokfélesége. Télen sincs 10-13 foknál hidegebb. Mindenki nyugodt, laza, senki sem stresszel semmin, nem depizik, mindenkinek jó a kedve. Mindenki jól keres, vagy legalábbis úgy, hogy simán megél, és belefér évi két-három-négy külföldi kirándulás. Gyönyörű a sziget. Nyáron is, amikor a forróságtól minden növény kiég, és az egész egy nagy, barna szikla, és télen is, amikor az esőtől minden kizöldül, nyílnak a virágok, érik a gyümölcs. Három bajom van vele. 1. Nagyon messze van Magyarországtól. Erről nem tehet, de nekem nagyon-nagyon kevés, hogy félévente egyszer otthon tölthetek két hetet. 2. Tragikus a tömegközlekedés. Innen, Sliemából gyakorlatilag csak a fővárosba, Vallettába lehet zökkenőmentesen eljutni. Sehová máshová. Újabban már a reptérre sem, mert a busz nem átall 10-15 perccel a menetrendben jelzett idő előtt megérkezni. De hát ez nem repülő, hogy órákkal az indulás
