LizaGazdija

- Nem érdemelte meg, hogy foglalkozzak vele. - Nem lettem volna boldog vele. - Annyi sérülése van, hogy nem lehet rajta segíteni, hiába kedves, figyelmes, jóképű és jó ember. - Van nekem egy képzeletbeli tiltólistám, amin olyan tulajdonságok vannak, amiket nem vagyok hajlandó eltűrni a páromban, és ő a három elemből kettőt simán prezentál. Folyamatos megalkuvás lett volna a kapcsolat. Most azért rossz, hogy utána jó legyen. Most azért töltöm egyedül a Valentin-napot, hogy aztán értékelni tudjam, amikor már nem kell egyedül töltenem.

otthon töltöttem, anyuéknál. Ez jó is, kényelmes is, de csak össze kéne inkább kapni magam, végül is nem járhatok a nyakukra hetekig, csak mert becsaptak, és most fáj. Nagyon jó ötletek kellenének, hogy mihez kezdjek magammal. A napfényben sétálás jónak is tűnne első lépésnek, de nyilván megint akkor süt ki a nap, amikor egész nap semmire sincs időm. Az is jó ötletnek tűnt, hogy regisztráljak egy társkeresőn, végül is bebizonyítottam magamnak (vagy bebizonyította nekem az élet), hogy tudok élőben is ismerkedni, tehát nincs velem semmi baj, tehát mehetek a netre, de még nem tudom eldönteni, mennyire volt jó ötlet valójában. Eddig leginkább kétféle élmény ért: megkeresés érkezett olyanoktól, akikkel semmiképp sem akarnék kezdeni, és visszautasítás érkezett olyanoktól, akikkel meg akarnék. Meglátjuk, hová vezet ez, van-e bármi értelme, vagy csak arra jó, hogy ideig-óráig lefoglalja a gondolataimat (mondjuk, az is eredmény). De ha még lenne ötlet... Annyira nem jó most egyedül :(