Mindenféle
Liza nálunk van. Már szinte nem is emlékszem, mikor jött, olyan régen volt a múlt hét szerda. Mindenesere nagyon okos, jó kutya, ahogy szokta. És bicebóca is. Pénteken elment Tomival a Kalotaszegbe, mert jött egy vevő megnézni a lakást. És akkor Liza megbotlott. Na nem egy kidőlt fában, és nem is tört el a gida lába. A pórázában akadt el, és legurult a lépcsőn. Azóta húzza a jobb hátsó lábát. Szegénykém. Azért persze rá is játszik, nagyon jó színésznő lenne. Simán felfut séta után az első pár lépcsőn, ami a belső kaput választja el a lépcsőháztól. Ott aztán a felfelé vezető lépcső alján lecsüccsen, és mutogatja a lábát, jelezve, hogy ő egy teljesen hátrányos helyzetű kiskutya, és sajnos csak akkor ér fel a harmadikra, ha valaki ölbe kapja. Abszolút tehetséges. Nem is értem, hogy nem fedezték még fel. Elolvastam Agatha Christie Elephants Can Remember című krimijét. Még a Bookstationben vettem valamikor pár hónapja. Nagyon jó az egész, tetszett. A vége kicsit csalódás volt, mert ilyen