Nekem a kapcsolattartás sosem ment könnyen. Több alakulóban lévő emberi kapcsolatom halt meg azért, mert képtelen voltam ápolni őket. Úgy érzem, mostanában azért elégedett lehetek magammal: vannak barátaim, és az is előfordul, hogy én előbb keresem meg őket, mint ők engem. Eleinte nehéz volt, nagyon kellett hozzá koncentrálni, ami nagyon hülye dolog, mert mindegyiküket szerettem már akkor is, és nem is értettem, miért nem keresem őket magamtól. Most már simán megy, beletanultam :) Anyu meg is jegyezte egy-két hete: "Érdekes, hogy mindig te keresed meg a barátnőidet." (Kedves Andik, Blanka és Livi! Itt véletlenül sem rátok gondolt, hanem két, esetleg három egyéb személyre, akik persze vagy barátnők, vagy nem, nem tudom.) Persze azért most is van két adósságom. Meg kell keresni Rékát, és Nénjének is írni akarok egy levelet. Azt ráadásul záros haátridőn belül kéne, mert szeretném, ha még időben értesülne a diplomaosztó időpontjáról. Úgy gondolom, büszke lenne rám, örülne nekem,