LizaGazdija

Megvolt az utolsó napunk a tanfolyamon. Szerdán meg tegnap mindenki megtartotta az utolsó óráját, jó sokat dicsértük egymást, az én órámmal kapcsolatban több kritikai észrevétele is volt az oktatónak, de végül is azért "clearly meets" minősítést adott rá. Ma már csak egy órát voltunk bent 10-től 11-ig, volt Oscar-díj átadás, portfóliók rendezgetése, ilyenek. Mivel karácsony van, holnaptól zárva az épület, így aztán nem lehet úgy csinálni, ahogy szokták, miszerint hétfőn adják ki a nem hivatalos eredményt, ezért 2-re vissza lehetett menni a levélkéért. 11-kor elmentünk sütizni az Erzsébet híd budai hídfőjéhez, ahol egy rém drága cukrászdában ittam egy forró csokit, ami olyan édes volt, hogy alig csúszott le. A sütik állítólag finomak voltak, de én itthon nem eszem 7-800 forintért egy szelet sütit, szóval max. elhihetem, amit a többiek mondtak. (Elhiszem.) Utána kettéváltunk, a társaság fele felment a Gellért-hegyre, a másik fele (ebben voltam én is) meg a Várba. Kicsit sétál...

Ma volt az utolsó teljes napom Máltán. Holnap utazom Skóciába, aztán két hét múlva haza. Fura lesz. Hiányozni fog a sziget, a tenger, az itteni életem, és hiányozni fognak az itteni barátaim. Ami nem fog hiányozni, az a lakásban a téli időszakban konstans 10-15 fok és a tömegközlekedés. Délelőtt elbúcsúztam a főbérlő nénimtől, a kisbolt dolgozóitól (kb. naponta jártam hozzájuk), valamint a pizzériás pasitól (Friar Tuck's, ha valaki erre jár, keresse meg Sliemában, jó hely :) ). Sütöttem nekik pogácsát, és mind nagyon örültek neki. Kinyomtattam a beszállókártyámat, és a papír-írószerben a pasi pontosan tudta, ki vagyok, emlékezett, hogy nyáron jöttem, pedig csak valami öt-hat alkalommal voltam bent nála hét hónap alatt. Annyira meghatódtam, és olyan rossz érzésem lett attól, hogy neki nem készültem pogival, hogy odaadtam neki az egyik csokit, amit tegnap a német ikreknek, Susinak és Gininek elfelejtettem odaadni. Még karácsony után hoztam minden itteni barátomnak egy-egy Szambát i...

Tegnap volt az utolsó óránk Tomival a koreai családnál, ma elutaztak haza. Elvileg már a gépen ülnek, és Párizs felé tartanak, ahonnan már csak további 16-18 óra, és már otthon is vannak Daejeonban. A kisfiúnak, Jinnek filmet vittem, és anyukája bele is egyezett, hogy filmezzünk. Megmutattam neki a The Big Bang Theory első évadának 11. részét, amelyben Sheldon beteg, és amely tartalmazza ezt a jelenetet: A gyerek gyakorlatilag sírva röhögött, és néha fulladozva hozzátette, hogy fúúúj, ez gusztustalan, aztán röhögött tovább. Annyira tetszett neki, hogy hajlandó volt utána megcsinálni a hozzá tartozó feladatlapot, ami azért elég nagy szó nála. (Én meg rájöttem, hogy ha valaha előjön egy tanfolyamon a betegség, mint téma, ezt a részt fogom mutogatni, mármint mind a 22 percet. De ez most mellékszál.) Aztán még egy rövid kvíz is belefért Németországról. Németet is tanultunk, és bár anyukája azt mondta, ma ne németezzünk már, az utolsó 5 percbe pont belefért a tíz könnyű kérdés (mi a ...