LizaGazdija

Az elmúlt egy órában és húsz percben elolvastam két darab, egyenként száz oldalas könyvet, sőt alá is húzogattam a lényeges információkat. Ezzel a képesítő vizsga általános részére a kb. tíz szempontból kb. négy szempontot átvettem. De jó... És még ki kéne dolgozni két tételt ezen kívül is, plusz megtanulni tizenkettőt. Már nem szeretnék államvizsgázni. Persze ma január 10. van, ami azt jelenti, hogy a hónapból már csak 21 nap van hátra, tehát legkésőbb három hét múlva már túl is leszek ezen az egészen. Nagyon remélem.

Mama mézeskalácsa nagyon-nagyon finom. Puha, mézeskalács színű, vékony. Az én mézeskalácsom közepesen finom. Kicsit kemény, nem mézeskalács színű, vastag, valamint van valami rövid ideig tartó utóíze - szerintem a szódabikarbóna lehet a ludas. Annyit már kiderítettem, hogy puha akkor lesz, ha 24 órát pihenni hagyom a tésztát. Legközelebb ezt fogom tenni. A színe szerintem akkor lesz majd szép, ha esetleg több mézet rakok bele, mint amennyit a recept ír, és ez fog változtatni az ízén is. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy Mama simán megvert a kb. 50, de lehet, hogy ennél is több év rutinjával. Enyhén szólva is van még hova fejlődnöm.

Nagyon zavar, amikor a pedagógiai és pszichológiai művekben, amelyekből fel kéne készülnöm a tanári képesítő vizsgára, csak úgy hemzseg a helyesírási hiba. Miért nem lehet ezeket a könyveket egy lektor kezébe adni, mielőtt megjelennek nyomtatásban? Most nagyon küzdök. Nem titok, hogy több könyvet azért nem olvastam el soha (pl. Szerelem és halál Pompejiben), mert annyira zavartak a helyesírási hibák, hogy nem tudtam elvonatkoztatni tőlük, nem tudtam a történetre koncentrálni. Csak sajnos ezeket a könyveket most nagyon muszáj végigolvasnom. Jajj.