LizaGazdija

Szeretem Bécset, többek között azért, mert befogadó, és nagyon sokféle ember elfér itt a maga szokásaival. Tegnap a rundumadum elnevezésű körtúra egyik 5 km-es szakaszát csináltuk meg Violával, azt, amelyik a központi temetőbe is bevisz. A temető eleinte nyomasztott, főleg a sírokra ragasztott, megváltásra figyelmeztető matricák és a felszámolt sírok után maradt foghíjak. Ettől még erősebbé vált bennem az érzés, hogy én nem akarok majd sírban nyugodni, hamvasztást és szórást szeretnék. De nem is erről akartam mesélni. Ahogy sétáltunk, egyszer csak óriási tömegbe botlottunk*, akik négy-öt kempingasztal körül tömörültek. Először azt hittem, valami vásár van a temető közepén, nem is értettem. Aztán rájöttem: délszláv, szerintem szerb családok emlékeztek meg a halottaikról piknik, nagy eszem-iszom keretében. Később még több ilyet láttunk, volt, ahol egy egész sült malac várta a családot, volt, ahol egy-két szendviccsel ült le a sírra vagy mellé a család. Nagyon szokatlan, nagyon megható, n...

 Ma 6 éve érkeztem Bécsbe. A szobám Nevenánál - nagyon szerettem itt lakni Praterstern metrómegálló Kipakoltam a bőröndömet, majd kimentem a Praterbe, és felültem az óriáskerékre. Ezzel ünnepeltem meg a Bécsbe költözésemet. Ez pedig az első itt töltött napom szuvenírje, most is megvan, de most már nem használom, inkább féltve őrzöm. (Ez jelzi a talán hibás hozzáállásomat a tárgyakhoz.) Valójában 2014. július 2-án költöztem el Magyarországról, azóta 2015-ben egyszer két hónapot, egyszer kb. három hetet, egyszer a CELTA miatt megint két hónapot töltöttem otthon, 2016. januárja óta csak látogatóban voltam kis hazánkban. Jellemző kérdések, amik gyakran érkeznek, főleg azóta, hogy megszületett Flóra. 1. A gyerek(ek) osztrák(ok)? (Illetve egy esetben: "És akkor Flóra német?") Nem, a gyerekek magyarok. Nem jár osztrák állampolgárság senkinek csak azért, mert itt született. A mi gyerekeinknek 6 éves korukban kérvényezhetjük, magunknak meg talán 10 itt töltött év után. Egyszer kíváncs...

 Ma indult, 13-ig tart, teljesen önkéntes. Ez utóbbinak nem örülök, de bízom benne, hogy sokan elmennek majd. Három helyszínen zajlik, egészségügyisek és katonák végzik. Én arra a helyszínre kértem időpontot, amelyik gyalog is csak húsz perc tőlünk, és ma délután el is mentem. Az elején mindenki kapott egy FFP2 maszkot, amit kötelező volt felvenni annak is, aki FFP2-ben érkezett (pl. én). Rövid regisztráció után elmondták, hogyan zajlik a mintavétel, és azt is, hogy 15 másodpercig tart, kellemetlen érzés, de fájni nem fog. Aztán feltolták a pálcát az orromba. Elég durva élmény. Azt mondják mások, olyan, mintha az ember agyába akarnának felnyúlni, nekem inkább olyan volt, mintha a szememet akarnák kiszúrni hátulról. Persze túlélhető, még ha igen hosszúnak tűnik is az a 15 másodperc. (Itt szeretném megjegyezni, hogy több kommentben olvastam korábban, hogy azért nyúlnak fel az ember orrába pálcával a tesztelésnél, mert úgy teszik be a vírust abba, aki magától nem kapta el. Szép. Az pe...

Én éppen esti mesét olvastam Flórának, amikor történt, és az altatás vége felé tudtam meg, hogy lövöldözés volt a belvárosban, amikor ránéztem a telefonomra. Miután Flóra elaludt, szépen lekapcsoltuk az egész lakásban az összes lámpát, és sötétben olvastuk/néztük a híreket hajnali kettőig, amikor is kidőltünk, csak előbb még áthoztuk Flórát az ágyunkba, mert úgy éreztem, nem tudnék úgy aludni, hogy ő két helyiségre van tőlünk. Nagyon ijesztő volt. Ami történt, az borzalmas és félelmetes, és aminek elsőre tűnt, az még szörnyűbb volt. Azt lehetett olvasni, hogy tíz terrorista rohangál a városban gépfegyverrel, és minden kerületben támadást terveznek. Jöttek olyan hírek, hogy az egyik metróba kézigránátot dobtak be, és több étteremben és bárban lövöldözés és túszejtés volt - ezek egyike egy metrómegállóra van tőlünk. Szóval nagyon félelmetes volt az egész. Reggel aztán már azt olvastam, hogy valószínűleg egyedül volt a tettes, és a további felfordulást és pánikot az okozta, hogy a rendőrs...

Már régóta érdekelt, milyen ez a Westbahn, ami az ÖBB versenytársa, és Linzbe menet ki is próbáltam. Örültem neki, hogy összejött - a Westbahn vonatai is jók, ráadásul emeletesek, ami külön érdekes. Egyetlen bajom az volt, hogy nem volt egyetlen szemetes sem, csak a kalauz járt végig egyszer egy szemeteszsákkal, ami nekem fura. De túl lehet élni, és ha nem gyerekkel utaztam volna, feltehetőleg fel sem tűnt volna, csak azért vettem észre, mert így őrizgetni kellett a banánhéjat. Amíg egyedül utaztam, ritkán termelődött szemetem egy kétórás út alatt. Szintén régóta érdekelt, merre jár "a buszunk," amikor terelés van. Ez a jelenség elég gyakran előfordul, de mivel nekem általában pont olyan megállónál kellene leszállnom, ami ilyenkor kimarad, kerülőutat szoktam választani. Ma viszont megint pont akkor volt dolgom pont annál a megállónál, amikor nem arra ment a busz, hanem az autópályán került. Gondoltam, most már aztán megnézem, milyen az, amikor ott hasít a bécsi busz. Izgi. ...

Még a legutóbbi nemzeti ünnepen, október 26-án voltunk Tomival a Technikai Múzeumban. Nagyon komoly, igényes kiállításaik vannak, és akkora, hogy nem is sikerült az egészet bejárni másfél óra alatt (ennyi időnk volt). Sok szó esik a fizikáról, a fejlődéséről, a kedvenc részem a témában az volt, hogy a XIX. század végén úgy gondolták, már mindent felfedeztek, ami a fizika terén felfedezhető, és kifújt a tudományág. Haha! Aztán a különböző mozgásokat is részletesen bemutatják, és nagyon sok mindent ki lehet próbálni, az egész múzeum teljesen interaktív. Bemutatják a jelenlegi és jövőbeli városi életet, a hangszerekről is van egy rész, szóval tényleg nagyon szuper az egész, érdemes elmenni. És akkor még a szuvenírboltjukról nem is esett szó, pedig ott aztán szintén tök jó dolgok vannak, egy csomó teljesen értelmes, hasznos, használható dolog, főleg játékok. Másnap, 27-én hazamentem, mert aznap este volt az általános iskolám 100 éves évfordulójának alkalmából rendezett ünnepség. Abban a ...

Ma nem kellett dolgoznom, Tominak is szabadnapja volt, így együtt lehettünk reggeltől estig. Tegnap 11 körül, filmezés közben, a Charlie Brown utolsó két-három percén aludtunk el, Tomi csak reggel 9-kor ébredt fel, én fél 3-kor, úgyhogy mostam fogat, aztán 4-ig nem is tudtam visszaaludni, majd szintén 9-kor keltem. Még múlt héten kiégett két helyiségben is a lámpa, de mivel 3 méter a belmagasság, és nem lelógó csillár van, hanem ilyen félgömb alakú izé a plafonon, nem érjük el székről, szóval a körtecsere feltétele egy létra beszerzése volt. Ezt ma intéztük, jó magasat sikerült szerezni, majdnem plafonig ér, úgyhogy holnap Tomi vesz körtéket is, aztán végre megejthetjük a cserét. (Vagyis ő.) Utána bementük a belvárosba, és lehúztunk egy pontot a bécsi bakancslistáról: meglátogattuk a császársírokat a kapucinus kápolnában. Különleges élmény volt Mária Terézia, Ferenc József és Sisi koporsója előtt állni. Nagyon szép a hely, minden koporsóról elmondják, ki nyugszik benne, és mindenki...

Na, hát erről annyit, hogy azért nem teljesen. Cselesen, utólag érkezett a bünti, levélben. Nem durva, 50 euróra büntettek meg, meg is érdemlem, és nagyon örülök, hogy nem magasabb az összeg. Tomié még nem ért ide, illetve kíváncsi leszek, ő kap-e, és ha igen, mennyit.

Az a hülyeség errefelé, hogy kevés edzőteremben vannak csoportos órák, pláne jók, viszont nincs napijegy (ahol van, ott olyan 25-30 euró), és a bérlet sem úgy működik, hogy veszed X hónapig, aztán ha meguntad, többet nem veszed, hanem úgy, hogy szerződést kötsz egy évre (de láttam már olyat, ahol kettőre), és addig mindenképp vonják a pénzt a számládról minden hónap elsején. Nem szívesen kötném magam egy olyan edzőteremhez, ahol nincsenek normális órák (súlyzóm itthon is van), vagy ha valami véletlen folytán mégis, akkor heti egy alkalommal, lehetőleg vasárnap reggel hatkor, ezért eddig csak itthon edzegettem. Most viszont találtam egy jó kis rendszert, ahol magának a rendszernek nincs díja, de van tizenhat bécsi edzőterem, amivel szerződésben állnak, mindegyik teremnek van percdíja, és úgy működik, hogy odamész, kipróbálod a termet ingyen, aztán ha tetszik, onnantól percdíjért jársz, viszont nem kell magad kötnöd sehová. Ez Tominak is tetszik, ezért regisztráltunk, és az elmúlt másf...

Nem értettem pontosan, minek megyek ki miatta a Praterbe, amikor összesen egy Coca Cola kamiont fogok látni, de hát csak kimentem. Végül is megérte, mert a Prater maga nagyon szép ünnepi díszben, és mindjárt meg is találtam azt a bögrét, ami _kell_. Az a durva, hogy egy ilyet találtam már a Stephansplatzon is (haza is hoztam), és a Rathausnál is (ezt majd jövő héten hozom haza). Ha így haladok, hamar el tudom érni azt a bögreügyi állapotot, ami az otthoni konyhaszekrényemben tapasztalható - nagyon kemény, elhihetitek. Jó, azért otthon vannak olyanok, amiket pl. elsős meg másodikos osztálykarácsonyra kaptam, és hát kár lenne értük, ha nem lennének már meg. De hogy ennyi karácsonyi vásáros bögre minek, az rejtély. Na, mindegy, inkább mutatok képeket.   Tessék, Coca Cola kamion. Meg óriási tömeg.   250 éves a Prater. Ez van az említett bögrére írva is. Nyilván kell.   Hogy nem fagy le az arcuk? ...ról a mosoly?   Erre meg büszke vagyok, mert szeri...

Tegnap este éppen törölgettem a szemüvegemet, amikor piff, elpattant a kerete egy ponton. A lencse kiesett, a keretnek annyi. Mivel 2,5-2,75-ös a szemem, gyakorlatilag rohadtul nem látok semmit szemüveg nélkül. Jó, ez nem igaz, a nagyvilágot azért viszonylag élesen látom, de feliratokat egészen közelről sem tudok elolvasni, a vakegérségem akadályoz a tájékozódásban meg úgy a körülöttem lévő világ élvezésében is. Komoly volt ma így várost nézni Danival, de azért minden ment, csak úgy megfájdult a fejem estére, mint az állat, és akkor ma még nem olvastam semmit a fordításomból, pedig szemüveg nélkül csak számítógépezni igazán szórakoztató. Meg ha holnap délelőtt nem tudják helyben meghegeszteni nekem a keretet a kinézett üzletben, akkor még tanítani lesz nagyon mókás úgy, hogy két méterről már nem látom tisztán az arcokat, ennél fogva a hallásom is tovább romlik, mert esélyem sincs leolvasni a szájakról, amit alapból nem hallok. Úgyhogy inkább nagyon-nagyon erősen bízom benne, hogy meg l...

A szoba valójában nagyobb, mint ahogy emlékeztem, ami jó. Kevésbé jó, hogy az új lakótárs dohányzik, ezt a vécén teszi, és erről egy árva szót sem szólt. Az meg szimplán fura, hogy a wifi jelszavát nagyon sokára adta meg onnantól számítva, hogy elkértem, és nagyon érdekesen. Áthozott egy pdf dokumentumot a pendrive-ján, azon volt egy kb. 20 karakter hosszú, betűkből és számokból álló jelszó, ezt bemásolta a jelszó mezőbe a gépemen, beállította, hogy rejtettek legyenek a karakterek, majd elvitte a pendrive-ot. Közben kb. háromszor mondta el, hogy csak én használhatom a wifi-t, Tomi nem, és csak semmi illegális letöltögetés. Utóbbit értem, nem is szoktam csinálni, mert tudom, hogy Ausztriában nagyon gyorsan nagyon csúnyán rá lehet fázni, de azt nem értem, hogy Tomi miért ne használhatná a netet. Na mindegy, ha esetleg úgy alakulna valamikor, hogy el kell mennem pl. dolgozni, amíg ő itt van, tehát nem tudom hotspotolni a mobilnetet, akkor majd megkapja a laptop jelszavát, és netezik innen...

csak közben nagyon sok a feszültség meg a stressz, és képtelen vagyok a jóról írni. Pedig ami jó, az nagyon jó. Ami viszont nem jó, hát... Úgy érzem, Nevena a fejemen ugrál, hogy költözzek már el, pedig enélkül is épp elég stresszes szobát találni Bécsben. Tegnap megnéztem egyet, ma hármat, ebből kettőbe költöznék be, de az egyikben nem tetszettem a lakótársnak, a másikban meg kicsit sok pénzt kéne kiköhögni egyszerre, és hát jelenleg nincs pénzem. Nemsokára lesz, mert az egyik fordításért napokon belül kapok, a másiknál meg már csak kb. egy hét, hogy leadjam, és utána egy héten belül jön az átutalás, meg aztán ha az ovi már fizet, akkor jobb lesz, csak pont most pont nem annyira jó. Viszont szeretnék tényleg május 1-jével kiköltözni, mert arra nincs szükségem, hogy naponta kérdezgesse a lakótárs egyre idegesebben, hogy mikor megyek, pedig fogja, mert el kell adnia minden bútort az én szobámból is. A munka meg... Elküldtem az igazolást a nyelviskolának még múlt pénteken, azon meleg...

Ausztriában igazolás kell arról, hogy tényleg a nyelvsulinál dolgoztam itthon. Kértem is még múlt héten, kaptam is, csak épp nem volt jó rajta a dátum. (Az egyik részen 2014-ig, a másikon 2015-ig voltak csoportjaim, de az igazolásokon egységesen 2013 szerepel, ami kicsit ciki, tekintve, hogy az önéletrajzomba a jó dátumokat írtam.) Írtam a sulinak, hogy ez történt, és kérem, hogy javítsák ki a dátumokat. Visszaírtak, hogy oké, kijavították, és leadták a suli portáján a papírt. Ezt az üzenetet akkor kaptam meg, amikor a suli már zárva volt, viszont szkennelve nem érkeztek meg a papírok. Kedden én már nem akartam Pesten lenni, amúgy az még húsvéti szünet, gondolom, akkor sem fognak megérkezni az igazolások, miközben a két iskola türelmetlenül várja, hogy a március 16-17-i interjúk után virítsak már valamit. Jó esélyem van rá, hogy bukjam mindkét állást. Nagyon vidám vagyok ám ettől :) Szóval most nem tudok visszamenni holnap, hanem kénytelen leszek bazi korán, lehetőleg épületnyitásra ...

Kint is fényképeztem, igaz, telefonnal, mert a fényképezőgépemet ügyesen itthon hagytam. Íme:   A hóembert még most sem értem. Mindenesetre csinos.

Múltkor, amikor megnéztem, hogyan gondolkodott Klimt, Kokoschka meg Schiele a nőkről, olyan jegyet vettem, amivel 30 napon belül a Felső-Belvederébe is be lehet lépni, mert ott van Klimt Csókja, ami az egyik kedvenc képem, de aznap, amikor az Alsó-Belvederében nézelődtem, nem volt elég időm mindkét épületre, viszont ez a jegy lényegesen olcsóbb volt, mint külön-külön megvenni a kettőt. Tegnapig volt érvényes a jegyem, úgyhogy tegnap el is látogattam a Felső-Belvederébe. Nem kell semmit sem elsietni. Én már nem is emlékeztem rá, hogy ott ennyi rengeteg minden van, pedig szerintem bementünk, amikor a szüleimmel Bécsben voltunk az egyik őszi szünetben. Van középkori kiállítás 5-600 éves szárnyas oltárokkal és faragványokkal - gyönyörűek, nagyon jólesett nézni őket. Aztán van biedermeier, realizmus, és a többi, és a többi. Többször is szerepelnek magyarok a festők és a modellek között is, ennek is örültem. Nagyon sok képet írtam most fel, hogy majd meg kell keresni a Google-ben, és szint...

Megoldottam! Annyi volt, hogy feltehetőleg túlságosan sietni akartam, hogy csellel elérjem a villamost, ezért nem vettem észre a másik lépcsőt. Mert tényleg kettő van a metró végénél, csak az egyik takarásban. Hát, most észrevettem, nagy nehezen felfutottam rajta (többet ilyet nem csinálok, amíg ennyire fáj a farokcsontom, volt vagy három emelet, és valamivel nagyobbak a lépcsőfokok, mint itthon, ahol gyalog járok a hetedikre, mert miért ne), és a villamosmegállóban találtam magam. Viszont az volt a váratlan fordulat, hogy bár ki volt írva, hogy négy perc múlva érkezik a villamos, ami amúgy garázsmenet, ezért az utolsó megállónyi távot már gyalogolnom kell, mégsem jött semmi se. Csak a következő villamos, amire 11 percet kellett várni. De az legalább nem volt garázsmenet, és szépen hazahozott. A lényeg mindenesetre az, hogy megoldódott a rejtély, és mostantól lesz esélyem rá, hogy ne kelljen tíz perceket álldogálni késő este egy viszonylag kihalt környéken. Juhú!

Most már hivatalos, hogy nem értem az Enkplatzot. Az Enkplatz az a megálló, ahol a villamosról metróra, illetőleg a metróról villamosra szállok, amikor Erdbergre megyek a pesti buszhoz, vagy onnan jövök. Visszafelé szokott az lenni a problémám, hogy az U3 azonnal jön, amikor átérek a busztól, de az Enkplatzon az orrom előtt megy el a villamos, és még csak futni sincs esélyem, mert egy elég forgalmas kereszteződés túlsó felén van a megálló, tehát fennállna annak a veszélye, hogy elütnek. Ez alapvetően nem lenne gond, mármint az, hogy mindig elmegy a villamos, csak ilyenkor este már elég sokat kell rá várni, és nem szívesen álldogálok a tök sötétben, hidegben, esőben 10-12 perceket, amikor egyébként annyi idő alatt abból a megállóból már majdnem ideérnék. Viszonylag hosszú idő után tűnt fel, hogy az Enkplatzon sem egy kijárata van a metrónak, mert amikor visszafelé jövök, a villamos első megállójánál is kint van, hogy U3, és ott a feljáró. Gondoltam, ma ravasz leszek, és a másik ki...

Megjöttem. Nem volt nagyon könnyű a bőröndöm, és nagyon kellett koncentrálni, hogy a négy csomag közül egyiket se hagyjam el, de végül is minden megérkezett. Többnyire Kelenföldre szoktam kimenni, de most a Keletibe mentem, mert Kelenföldön már nem nagyon lehet hová tenni a bőröndöt, az összes tároló tele van, és ezt nem akartam. Gyönyörű hóeséssel búcsúzott Budapest, nagyon örültem neki, és szépséges képem is lett a Keletiről, de majd holnap mutatom meg, most már nincs erőm/kedvem képeket másolni. A Hauptbahnhofon csupa fura emberrel találkoztam. Volt egy pasi, aki rótta a köröket a csomagjaival, miközben én a jegyautomatánál szerencsétlenkedtem*, és minden körnél megkérdezte németül, hogy én Budapestre utazom-e, majd meg sem várta, hogy válaszoljak, válaszolt ő, hogy "nem". Aztán odajött egy fiatal, deszkás cuccba öltözött gyerek, hogy adjak neki pénzt, mert ő nagyon éhes, és neki csak egy euró kell. Németül. Néztem rá. Kérdezte, tudok-e németül. Én meg mondtam, hogy ninc...

Reggel kijelentkeztem a címről, és hoztam haza néhány Meldezettelt, hogy legyen raktáron, Nevena örült neki. Aztán összepakoltam - az egész nem volt fél óra, és minden befért :) Persze még pár apróságot majd reggel kell eltennem, és amit nem viszek haza, azt is csak reggel költöztetem ki a tárolóhelyiségbe, meg még ki kell takarítani a kiürített szobát, de alapvetően készen állok a hazautazásra. Azért furi, de örülök neki, hogy megint otthon leszek egy kicsit. Délután találkoztam Györgyivel, beszélgettünk egy jót, este meg Fruzsival hasonlóképp. Hiányozni fogtok, lányok, de nemsokára jövök vissza :) Beszereztem néhány karácsonyi ajándékot is, biztos, ami tuti, és még este is láttam olyat, amiért lehet, hogy holnap még visszamegyek, ha belefér az időmbe. És hideg lett. Kifejezetten hideg. És egész nap szakadt az eső. Lehet, hogy jön a tél? Én nem bánnám, jöhetne haza is. Ez két karácsonyi hangulatú forró csoki Ez meg egy macska, aki nagyon kapaszkodik, mert a lába ...