LizaGazdija

A tegnapi hazaút után, ami 17 órán át tartott (10 óra repülés, 5 óra malmozás a tranzitban, 2 óra repülés), mára tökre elfogyott a türelmem az utazással szemben. Bécsbe csak két és fél óra a vonatozás, de én fél óra után már úgy, de úúúúgy szenvedtem, mint még soha. Azt hittem, sosem érünk ide, főleg, amikor vagy tíz percet álltunk Hegyeshalomban. Eleve nem értem, miért kell EC-t üzemeltetni, pláne fülkéset, amikor olyan gagyi, mint állat. A csomag nem fér el rendesen, de legalább a fejem fölé kell emelni a 15 kilós bőröndöt, ha tenni akarom valahová, a lábamat meg kilencven foknál is jobban be kell hajlítani, különben nem fér el a velem szemben ülő, hiába hajlítja be kilencven foknál is jobban a lábát, ennél fogva úgy egy óra után már rettenetesen fáj a térdem. De ez a mai út... Sebaj, jövő szombatig kipihenem ezt, és vígan tudok majd közlekedni Bécs-Budapest-Bécs vonalon. Pestre ugyan busszal, de visszafelé akkor is EC-vel, meh.

Megvagyok, nem tűntem el, csak az volt, hogy Blankával egy hétig Pekingben voltunk a szüleinél. Hatalmas mázlista vagyok, csak a repjegyet kellett fizetnem, ami sokkal olcsóbb, mint hittem volna, plusz a költőpénzt, amiből szintén nem kellett sok, mert Peking igen-igen olcsó - a legdrágább belépő mintegy 1800-2000 forintnyi jüan. Megvolt életem első 9, majd első 10 órás repülőútja, 17 órás utazása, valamint komolyabb, 6 órás időeltolódása, de a jetlaget megúsztam odafelé és visszafelé is. Még nem tudom, lesz-e részletes beszámoló, mert ennyi élmény és benyomás lenne vagy 8-10 monstre bejegyzés, de azért lehet, hogy lesz, kéne. Addig is annyit, hogy nagyon-nagyon jó volt, és nagyon örülök, hogy elmentünk.