LizaGazdija

Ma (is?) annyira rossz a kedvem (pedig itt volt Livi, és az nagyon jó volt, meg itt volt Marci is, és az is jó volt), hogy nem is írok semmit, csak megosztok két bölcsességet. A kiömlött sót dobjuk át a bal vállunk fölött. Legyen rozmaring a kertkapu mellett. Ültessünk levendulát, mert szerencsét hoz, és legyünk szerelmesek, amikor csak tehetjük. ( Átkozott boszorkák , saját fordítás, mert egyik sem tetszett, amit találtam.)  Attól, hogy a múltad nem úgy alakult, ahogy szeretted volna, a jövőd még jobb is lehet, mint gondolnád. (Blankától kaptam vigasztalásul.)

Nem tudom, hat éve* is így volt-e már, de rám az újdonság erejével hatott, hogy a HÉV-től a Sziget bejáratáig méterenként állt egy ember, aki vagy azt mondogatta, hogy "jegyet veszek, felesleges jegyet veszek" (ki a tököm megy el a Filatorigátig a felesleges Sziget jegyével?!), vagy azt, hogy "jegy eladó, jegy eladó". Ezek az emberek vajon hol élnek? Na, mindegy is, a kedvencem az a párocska volt, akik egy pokrócon ültek, előttük meg volt egy tábla a következő felirattal: "We need money to buy ticket. Just a little :)" Ezen mosolyogtam, de mondjuk pénzt nem adtam nekik. Felkerült a Facebookra egy kép a Quimby tegnapi koncertjéről, alatta meg voltak kommentek, így végre megtaláltam azt a dalt, ami legjobban tetszett, csak nem tudtam rákeresni, mert nem emlékeztem elég nagy részletekre a szövegéből, a refrénből meg semmire, csak a dallamra. (Hát igen, kicsit későn volt nekem az az éjfél, amikorra hazaértem.) Íme: Legyen vörös *Hat éve voltam előszö

Ez volt a másik nap, amire vettem jegyet, miután egy júliusi napon arra ébredtem, hogy nekem idén muszáj fesztiválra mennem. Nem ismerem a Quimbyt, egy-két számukat hallottam csak korábban, de a program címével és plakátjával megvettek kilóra: Quimby Csodaországban Aki ismer vagy csak olvas már egy ideje, valószínűleg tudja rólam, mennyire szeretem Lewis Carroll zseniális regényét. Nem kicsit, maradjunk annyiban. Ráadásul a fél 9-es koncert elé 4-től mindenféle programokat ígértek, pl. Csodaországot, slam poetryt, minicirkuszt, előzenekart. Ennek örömére megpróbáltam kiérni 4-re, ami ugyan nem jött össze, de azért 16:11-kor már a kapunál voltam, ismét egyedül. A bejutási procedúra időtartama percekben sem volt mérhető, annyira kevesen voltunk még. Negyed öttől kb. hatig kóvályogtam. Körbejártam a Hajógyárit kétszer, részben azért, mert fel akartam térképezni, mik vannak, részben meg azért, mert nagyon kerestem a KultúrZóna nevű helyet, de nem találtam. Illetve megtaláltam, de