LizaGazdija

Egy madárka eldalolta: "Felhőlcskék, figyeljetek! Törpi gyógyított meg engem, a szárnyam már nem beteg!" A felhők a csillagoknak hintették el ezt a hírt, ők pedig az angyaloknak mesélték a csodaírt. Az angyalok Jézuskának mondták el az esetet, és Jézuska Karácsonyra, Törpi házánál a hóra egy új papucsot letett.

Mókusasszony az odúban mindig mindent rendbetesz, begyűjti a mogyorókat, s egy jó nagy könyvbe jegyez: "Megszámoltam, húsz van éppen", és alatta új sor áll: "Egyet adtam Törpikének", így már húszat nem talál.

"Ejnye, ejnye, mi dolog ez, sötét éjnek idején virágkocsmát látogatni, nem, ez nincsen a helyén! Gyerünk gyorsan, be az ágyba, persze nagyon csendesen, Darázs Asszony a szomszédban szendereg már édesen. De ha álmát megzavarják, könnyen indulatba jön, legjobb lesz most lefeküdni, már a hold is beköszön."

"Nem ízlik már étel s ital, fáj a torkom, de nagyon, és ez épp most utazásnál, segítene bajomon?" "Ez angina vogularis, megártott a dalolás, óránként egy bogárlábtól holnap jól lesz, nem vitás." (Törpi és Vörösbegy párbeszédéből :) )

Roskadozik a sok termés az idén is, de csodás! Egérasszony szorgalmasan tölti meg a kosarát. Egéréknél így beszélik: "Elég az, mit elrakunk, egy kicsit a maradékból az aratóknak is hagyunk."

Zöld, zöld, zöld minden szép dolog, Zöld, zöld, zöld mind mit dalolok. Zöld a rét s a falevél, a ruhácskám, a zeném, zöld a kedvem, ha vidám, így mulatok igazán!

"Egy, kettő, mars ki veletek, Ez itt a Tulipán Hotel, hol kitűnő bor kapható, s remek méz, ez túl fényes hely. Egy, kettő, mars ki veletek, aki csak zöldséget szeret, a sarkon túl a Répához címzett fogadóba mehet!"

Éhes a sok cserebogár, az étvágyuk hatalmas, levélborda-salátától növekszik a potroh, has. Ki a legtöbbet befalta, s nagyra nőtt a pocakja, a cserebogárcsillagos érdemrendet az kapja.

"Nem tudod, hogy lesz-e eső? Hogy lehet ez, Brekikém? Én azt hittem, hogy az időt te irányítod idén!" "Hát igen, no, megteszem én egész évben, mit lehet, de áprilisban az idő, amit akar, azt tehet."

"Ön nem ért a kertészethez, kitépi az ibolyát, és még harminc gilisztát kap egy hónapra - nyavalyát! Hogyha kertész akar lenni, ásson máshol, ha lehet, Vakond Uram, elbocsátom, ki van rúgva! Elmehet!"

Jött egy levél, Vörös Begy írt: "Édes kedves Törpikém! A távolból üdvözöllek, én jól vagyok, s te miként? Szerencsére sose fázom, tollkabátom jó meleg, azt kívánom, legyen mindig bőven magod s kenyered! Szeretettel gondolunk rád, Csip és Pip is itt csipeg, nem felejtünk, hazavágyunk: Vörös Begy s a többiek."

"Kedves Törpi, szánj meg, kérlek, és adj nekem kenyeret, nem kérnék, de éhes vagyok, s tovább nem éhezhetek." "Kicsi cinke, gyere bátran, rovartojás az ebéd, befőztem még a múlt nyáron, frissen tálalom eléd." Ida Bohatta könyvecskéje vallásos szemléletű gyerekkönyv, gyerekkoromban nagyon szerettem nézegetni, mert akkor még nem ódzkodtam a vallástól. Arra gondoltam, idén minden hónap elsején felteszem ide az adott hónaphoz íródott versikét, és nem biztos, hogy nem csatolom majd hozzájuk a képeket is.

Nagyon tetszik nekem a 365 napos projekt, de egyrészt nem tudok szép képeket csinálni, mert nem vagyok elég fantáziadús hozzá, másrészt nem vagyok biztos benne, hogy tudnék egy teljes éven át minden nap fényképezni. Szóval ez nem lesz, inkább csak nézegetem azokét, akik kitartóak. Kitaláltam viszont egy saját projektet 2011-re, ami se nem megterhelő, se nem bonyolult, sőt kifejezetten egyszerű, és még hatalmas kreativitást sem igényel részemről. Ide szánom a blogra, kap majd címkét, hogy könnyen kereshető legyen, hátha rákap valaki, és január 1-jén fog indulni, ha nem leszek nagyon részeg. Mivel még sosem voltam részeg kicsit sem, még szilveszterkor sem, ezért jó eséllyel tényleg el tudom majd indítani a projektet az év első napján :) A feledékenységet mint rizikófaktort is kiiktattam: beírtam a telefonom emlékeztetőjébe, mit és mikor kell csinálni. Hú, már várom.