LizaGazdija

amikor valaki állítja, hogy a palacsinta egészséges, ha zöldséget rak bele töltelék helyett. Az is vicces, amikor egy magyar szakot végzett ember, aki amúgy magyart tanít, azt írja, hogy "anyájé", bár ezt okozhatja fáradtság is, úgyhogy vegyük úgy, hogy nincs is. Az viszont valóban poén, amikor valaki többször bosszankodik azon nyilvánosan, hogy egyesek milyen hülyén becéznek szavakat, pl. kantinaci, csini, majd nyilvánosan olyanokat mond, hogy Erzsi, amikor Bp. egyik kerületéről beszél, meg hogy tortesz, amikor egy étteremről beszél, ami a piacnál található "Erzsin".   Amúgy ha leadtam a szakdogákat, és már készen vannak a németes államvizsgára a kiselőadások, illetve azok szinopszisai, és le is adtam őket, karácsonyi meséket kezdek nézegetni, megkezdem a nagytakarítást, és ajándékokon fogom törni a fejem. És nagyon fogom élvezni. Mennyire időszerű lenne már...

Kutyasétáltatás közben.   Én: Láttam a városközpontban egy boltot, ahol sapka és sál együtteseket árulnak, de azért túl olcsónak nem találtam. Tomi: És akkor vettél egy rockbandát?   És aztán panaszkodik, hogy verem. (Miközben nem is.)

Liza újabban rászokott, hogy a lábával bíbelődik egész nap. Konkrétan órákig bírja nyalogatni és/vagy rágicsálni egyhuzamban. Mivel sikerült is két ujja közé véres sebet kreálni, gondoltam, elveszem a játékát, és bekötöm a lábát gézzel meg Leukoplasttal, ami olyan, mint a sebtapasz, csak nincs a közepén gézdarab, és óriási tekercsekben árulják. Az akció eredményeképp úgy beragasztottam a saját ujjamat a ragasztóizével, hogy ollóval kellett rólam levágni. Tomi meg is kérdezte: "Miért kellett eddig fognom a kutya lábát ahhoz, hogy beragaszd az ujjad?" Második nekifutásra kötést tettem a kutya lábára, amit ő nem egészen 5 másodperc alatt szedett le magáról. Ekkor megvilágosodtam: Auchan-Tesco szatyorral kell bekötni a csülkét. És lőn. Kötöttem rá két nagy csomót. Liza az első órát szomorúan, magába roskadva töltötte, mert állatira zavarta, hogy zörög a lába, amikor lép. Egy óra alatt azonban elfogadta az új helyzetet, és újra vidáman jött-ment. Még sétálni is hajlandó volt ebben

Helyzetjelentés.   A németest elolvasta és kijavította nekem Blanka, ha nagy leszek, meghálálom. Bele kell venni a szövegbe a javításokat, aztán meg kell formázni. Aztán mindenki állatira szurkoljon nekem, hogy a konzulensem csak a nyelvi hibákra panaszkodjon kedden, és mondja azt, hogy amúgy köttethetem.   Az amerikanisztikásban bevettem a szövegbe Dr. James javításait, kivéve egy-kettőt. Van egy pár, ahol vagy nem értette, mit akartam, és ezért javította át objektíven vizsgálva értelmetlenre, vagy csak addigra már elfáradt/megfájdult a frissen műtött szeme, és esetleg attól lehetnek ezek a furaságok. Ezeket nem vettem bele a szövegbe, viszont vagy két helyen átírtam egyértelműbbre a kifejezést. Amúgy olyan hibákat hagytam benne, hogy egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ezt tényleg én írtam. Pedig de. A legviccesebb az volt, amikor egy nőre írtam, hogy "his cat". Bakker, ilyet utoljára talán hatodikban követtem el... Nem értem magamat. Annak azért örülök, hogy ahhoz képest

Valószínűleg lemaradtam a maratoni szünet előtti pár Vészhelyzet- és Grace Klinika-részről, mert több karakter sorsának alakulása teljesen meglepetésként ért, és több szereplőre nem is emlékszem. Valamint nem tudom, mi lett Dr. Chennel, amikor valamelyik orvossal együtt autóbalesetet szenvedett. Ezért is jók ezek a fél éven át tartó szünetek, mert legalább dunsztja nincs a nézőnek, hol tart a cselekmény, mire megint műsorra tűzik a sorozatot. Mindenesetre tegnap nagyon béna rész volt mindkettőből. A Grace Klinika azért bénább, dehát ő nagy előnnyel indul, mert eleve béna. Nem is tudnám megmondani, minek nézem. A tegnapi részben tátott szájjal bámultam, amikor mutogatták ott azokat a kibelezett, átharapott kezű, letépett skalpú emberkéket, akik kismackót akartak simogatni kempingezésük alkalmával. Nem emlékszem hasonló durvulásra korábbról. Na és azok a párbeszédek.... "Tudom, hogy mentsünk életeket. Utánanéztem egy kicsit XY akármilyen agytumorának, és van rá egy új kezelési mód,

egy Happy Hippót rejtett, aminek én úgy örültem, ahogy 15 éve, amikor hasonló szerencse ért.     Ő Rongyláb Rudi, bizony.