LizaGazdija

A fordítók élete nemcsak játék és mese.

Ez nagyon nem könnyű kérdés. Nagyon sokat olvasott nekem anyu, én is nagyon sokat olvastam, ennek megfelelően nagyon sok olyan könyvvel találkoztam gyerekkoromban, amit nagyon megszerettem. Igazságos nem tudok lenni. Most mindenesetre a Kököjszi és Bobojszát választottam Török Sándortól. Emlékszem, ovis koromban anyu esti meseként alkalmazta, minden este egy fejezetet felolvasott nekem, aztán megbeszéltük a hallottakat, levontuk a tanulságot, ilyesmi. Ebből a könyvből tudom, hogy aki hazudik, annak puha az orra :) Nagyon jó emlék nekem ez a mese, és nagy örömömre idén rájöttem, hogy van folytatása, és azonnal be is szereztem. Az olvasás még várat magára, de remélem, hogy lesz olyan jó, mint Kököjszi és Bobojsza első kalandjai.

A kutya nincs olyan jól, mint tegnap hittem. Mostanra annyira szétnyalta a farka tövét, ahol fáj neki (vagy viszket), hogy feldagadt neki, és most úgy közlekedik, mint Gollam. Ez nem vicces túlzás, hanem pontos meghatározás. Nincs magánál, csak gyötrődik. Szarul van, az a helyzet.