Kész szerencse, hogy nem vállaltam, hogy hétvégén dolgozzak - úgysem ment volna. Olyan beteg vagyok, de olyan... Már péntek este, amikor hazajöttem, éreztem, hogy valami nem jó, de csak tegnap délután csapott le a kórság. Fájt a bőröm, olyan érzésem volt, mintha minden tagomban izomlázam lenne, és rettenetesen fájt a torkom. A NeoCitran szerencsére segített valamennyit, még jó, hogy hoztam ki legutóbb.A Halloweent csak részben sikerült megünnepelni - lett tökös-csokis muffin rémisztő tökfejekkel, sütőtökkrémleves (új elem, egész jó lett), töklámpás, sőt még a Hocus Pocust is megnéztem. A három 25 perces filmet viszont, amit minden Halloweenkor szoktam, már nem volt erőm. Este Györgyivel kimentünk a Praterbe, ahol halloweeni felvonulás volt, hát, alig akartam odaérni, egy örökkévalóságnak tűnt, mire megérkeztem, jó sokat sikerült késni - egyszerűen nem bírtam szedni a lábamat. Este aztán már fél 11-kor eldőltem, és ugyan fél 7-kor felébredtem, de nem sokkal később sikerült visszaaludni,
