LizaGazdija

Trumpet_Alarm Tomi: Ez az új ébresztőm. Én: Most szívatsz? Jó világ jön most rám, azt hiszem.

Az égig érő karácsonyfát, és kereken egy illusztráció van benne, amire nagyon élesen emlékszem 7 éves koromból. Azon viszont talán évekig is töprengtem, még anyut is megkérdeztem, tényleg úgy van-e. Lehet, hogy holnap beszkennelem Gabi egyik illusztrációját a Vindornyalaki mesékből, és akkor írok egy vicces képes posztot. Remélem, nem felejtem el.

Vagy a történelem ismétli önmagát. Volt nekem egy legjobb barátnőm évekig. Aztán elköltözött. Egy darabig még én voltam a legjobb barátnője, aztán már más, aztán én már nem is voltam a barátnője, és most már nem is szól, ha hazajön látogatóba, mert nem akar találkozni velem, és már én sem vele. Volt nekem egy elég jó barátnőm évekig. Aztán kezdett fura dolgokat csinálni, és kiderült, hogy valami nagyon furát képzel magáról, amit én nem is értek. Aztán egyre több fura dolgot csinált, kiderült, hogy borzasztóan önző, és csak saját maga érdekli, én meg csak addig, amíg tudok segíteni (kölcsönadni ezt-azt, a párja karácsonyi ajándékának felét megfesteni, lelki szemetesként funkcionálni, ilyenek). Aztán már hazudni is elkezdett, egyre szebbeket, egyre jobban ment neki, míg végül profi lett. Most már nem vagyunk barátnők, viszont elönt az ideg, ha csak eszembe jut. Elköltözik külföldre, és ha hazajön, nem fog szólni, hogy itthon van, mert nem akar velem találkozni, és már én sem vele. (Csak