LizaGazdija

Még valamikor gyerekkoromban ment egyszer a tévében, és akkor tetszett, már amennyit értettem belőle. Idén sikerült beszerezni, és ma délután megnéztem. Sírva röhögős. Olyan szövegek vannak benne, de olyanok... A kedvencem, amikor az egész csapat döbbent csöndben áll, mire a transzvesztita kiordít a szobából: "Mi van, mindenki meghalt?", mire Adam Sandler karaktere válaszol: "Nem mindenki." Ezen még a film vége után tíz perccel is fel-felröhögtem. Érdemes még megemlíteni, hogy ebben a filmben Steve Martin még nem ősz. Ez csak azért esemény, mert már elég sok filmben láttam, és mindegyikben ősz volt, így arra gondoltam, valamikor nagyon fiatalon, mondjuk a harmincas éveiben őszülhetett meg. És nem, amikor ezt a filmet forgatták, már majdnem 50 éves volt. A filmet mindenkinek ajánlom, tényleg nagyon vicces :)

Mint már említettem, soha még olyan elő nem fordult, hogy karácsony második napján itthon legyünk, hogy ilyenkorra ne maradjon rokonlátogatás. Mivel mondtam anyunak, hogy ez nekem nagyon furcsa lesz, illetve hogy ez szomorú, mondta, hogy akkor hívjam meg őket erre a napra, és akkor kicsit karácsony lesz akkor is. Készülni szerencsére nem sokat kellett, mert még rend van, és még maradt a karácsonyi menüből is (hajjaj...), úgyhogy délelőtt el tudtuk vinni a kutyát a Népligetbe futkározni. Találkoztunk két dán doggal, azok nem is kutyák, hanem óriások, Marci kellőképpen meg is ijedt tőlük, elég viccesen nézett ki hátra csapott füllel meg csészealjnyi szemmel. A Népligetben még volt hó, így aztán a kutya különösen jót szaladgált. Amikor anyuék megérkeztek, ebédeltünk, aztán beszélgettünk és kockapókereztünk. Meg közben felfaltunk egy csomó sütit, rettenetes. (Azzal biztatom magam, hogy K. az év utolsó edzésén ezekkel a szavakkal búcsúzott tőlünk: "Aztán karácsonykor rendesen enni!