LizaGazdija

Vagyis holnap szerda, amikor is jön Tomi :) Még csak múlt szerdán reggel ment vissza, de olyan, mintha hosszú hetek óta nem találkoztunk volna. Nagyon várom már, egy csomó szuper programot eszeltünk ki csütörtökre és péntekre, ráadásul még szülinapja is volt, úgyhogy azt is megünnepeljük. Az ovi ma nem volt annyira jó, nem tudom, miért. Az egyik csoport esetében azért sejtem, hogy az lehetett az ok, hogy túl kicsik a gyerekek, szinte mind 3-3,5 éves, velük meg sok mindent még nem lehet csinálni. Jó, a Wheels on the Busnál a mutogatást többnyire csinálták, de amúgy nehéz bármilyen játékra rávenni őket. Egy másik csoportban ült a mai nap legérdekesebb résztvevője: icipici volt, a kezében szorongatta a maciját, és csendben sírdogált. Leguggoltam hozzá, kérdeztem, mi a baj, erre mondták a többiek, hogy még csak most kezdte az ovit. Szegénykém. Ha még külföldi is, akkor külön durva élmény lehet, hogy nem lehet az anyukájával, cserébe egy árva szót sem ért abból, ami körülötte történik. Az

Gondoltam, megpróbálok bekerülni. Nem lesz könnyű, hiába mondta eddig mindenki, hogy annál egyszerűbb nincs, ha az embernek van tanári diplomája. Gondoltam, úgy lehet legegyszerűbben munkát kapni valamelyik iskolában, ha a Közigállás osztrák megfelelőjén jelentkezem tanárnak Bécsbe, majd felhívok kiszemelt iskolákat. Az elsőt már fel is hívtam. A mondókámat nem mondhattam végig, szavamba vágott az igazgató, és közölte: "Nálunk nincsenek szabad órák, jó? Viszonthallásra!" Oszt letette. Nyilván itt is úgy megy, mint otthon, már rég megvan a jelölt, csak kötelező meghirdetni az állást. Vajon lehet, hogy soha nem lesz normális munkám Ausztriában?