No, akkor belevágok, mielőtt ez az út is úgy jár, mint a kínai. (Amiről szintén lesz beszámoló, btw.) Esztinél olvastam, hogy a főnöke szerint legalább két hét szabadságra van szükség ahhoz, hogy az ember rendesen elengedje a hétköznapokat, és tényleg. Annyira jó volt, amikor a negyedik napon eszembe jutott, hogy majd haza kell jönni, és felfedeztem, hogy de az még nagyon messze van, sőt még a nyaralás feléig is napok vannak hátra. Még sosem nyaraltam két hétig, de egyetértek azzal, hogy érdemes rászokni. Csak így az első adag képből ítélve is brutál sok brutál hosszú bejegyzés várható a témában, bocsi. De tényleg igyekszem képekkel és képaláírásokkal megoldani, úgy talán többeknek lesz kedve végigpörgetni. Leszállás Athénban Monastiraki tér. Előtérben egy 10. századi kolostor egyetlen megmaradt részlete (az egész teret beterítette pedig), kicsit hátrébb a Hadrianus könyvtárába/-ra épített mecset, a háttérben, fent a dombon az Akropolisz. Ez az egész kb. 3-4 perc sétára vo
