LizaGazdija

Idén is megvettem a bérletet, ami négy ünnepi kiállításra szólt, ahogy tavaly is tettem, Ferenc József halálának századik évfordulója kapcsán. Tavaly nem szívtam meg, idén igen. Tavaly úgy volt, hogy három bécsi és egy alsó-ausztriai múzeum adott otthont a kiállításoknak, és úgy, hogy az alsó-ausztriaiba nem jutottam el, még mindig simán megérte a bérlet. Azt hittem, idén is így van, és ebből az sem zökkentett ki, hogy többször is elolvastam a honlapot, valamiért minden alkalommal úgy értelmeztem, hogy három bécsi és egy alsó-ausztriai múzeumról van szó, pedig csak az volt odaírva, hogy négy bécsi és alsó-ausztriai múzeum. Lényeg a lényegben, hogy most két bécsi és két alsó-ausztriai múzeum volt, és én az alsó-ausztriaiak egyikébe sem jutottam el, így aztán kicsit buktam a bérleten, de azért nem vészes, meg tanulópénz is, hogy sokkal figyelmesebben kell olvasni, akkor is, ha valamiért azt hiszem, tudom, mi van odaírva. Mindenesetre múlt szerdán, az utolsó napon még elmentem Schönbrun...

Idén 300 éve született Mária Terézia, Ausztria anyja (és Európa anyósa), ezért három bécsi múzeum is kiállítással emlékezik meg róla egészen november 29-ig, ami a halála évfordulója. Tegnap a Bútormúzeumban kezdtem a nézelődést. (Tomi is akart jönni, de aztán annyira fájt a feje, hogy inkább még feküdt egy kicsit munka előtt.) A kiállítás két órát vett igénybe, és a végén úgy éreztem, körülbelül négy-öt teremmel van több a befogadhatónál, bár ez biztos, hogy egyénfüggő, és azon is múlik, az egyén éppen mennyire friss, satöbbi. De a lényeg, hogy nagyon igényes az egész, óriási információanyaggal dolgozik, és nagyon megéri elmenni. Törin szerettem Mária Teréziát, mert tiszteletre méltónak éreztem, hogy nőként uralkodó lett belőle, bármennyire nem tetszett ez sokaknak. Meg tetszett, hogy ő vezette be az iskolakötelezettséget nálunk. (Szokásos módon ezzel is úgy voltam, mint sok minden mással - amíg nem tudjuk, valaminek hol volt az eleje, azt hisszük, mindig is úgy volt, ezért külön ö...

Még sosem hallottam a nevét, ez nyilván engem minősít, most is csak azért figyeltem fel rá, mert írtak róla, hogy lesz kiállítása Pesten, mindjárt kettő. A Capa Központban az életművéből (kb. 70 éve fotóz, és napjainkban is vállal megbízásokat), a Mai Manó Házban az 1964-es magyarországi útja során készült képeiből. Nagyon szeretek fotókat nézegetni, és miután néhány képét be is tették a cikkbe ízelítőül, úgy döntöttem, nekem ezt a két kiállítást látnom kell. Szeptemberig vannak itt, egyenként 1500 Ft a belépő mindkettőbe, de ha valaki egy napon nézi meg a kettőt, akkor a második hely csak 1200 Ft. Fényképezni sajnos nem lehetett, pedig bőven lett volna mit. Erwitt 1953 óta a Magnum Ügynökségnek dolgozik, ahová egyébként Capa hívta. Az benne a zseniális, hogy remek humorérzéke van, nagyon kedveli az iróniát, és ezt a fotóin keresztül profin be is mutatja. Több képe láttán elnevettem magam. Néhányat fel is jegyeztem, igyekeztem őket itthon megtalálni a neten, és mutatok pár példát. ...

Pénteken szabadnapos volt, úgyhogy nagyon vártam, hogy odaérjek 7-re, és miénk legyen az egész este. Sajnos az ÖBB nem így gondolta, volt valami fennforgás, ami miatt kerülőúton mentünk Pöltenbe, ami 20 perc késéssel járt, így lekéstem a csatlakozást meg az óránként járó pöchlarni buszt is. Sebaj, a fél 8-as, utolsó buszon rajta voltam, a sofőr ingyen felvitt Taferlbe, ráadásul úgy, hogy letért az útvonaláról, amely szerint Taferl kb. az ötödik falu lenne hosszas csalinkázás után, és egyből odavitt Pöchlarnből. (Igen, egyedüli utas voltam a buszon. Arrafelé nyilván mindenki kocsival jár, ezért az is csak engem akaszt ki, hogy Taferlben egy nyomorult bolt nem sok, annyit sem találni. Ezen nem tudok túllendülni, annyira hihetetlen számomra, hogy tényleg egy kakaót ne tudjak venni, mert nincs hol.) Így 3/4 8-ra fent voltam, és így is miénk volt az egész este, rengeteget tudtunk beszélgetni. Szombat délelőtt főleg aludtunk, mert mindketten eléggé ki vagyunk merülve, aztán ő elment dolgoz...

Fruzsival régóta terveztük, hogy elmegyünk ide, igaz, én azt gondoltam, krimimúzeumról van szó, és az osztrák krimi fejlődését mutatja be. De ha tudom, hogy bűnügyi múzeum, akkor is ugyanennyire vártam volna, mert érdekel a téma, izgalmas az, ahogyan az igazságszolgáltatás fejlődött, szóval mindenképp nekem való a kiállítás. Tényleg érdekes is volt, és nagyon... plasztikus. Annyi infó volt, hogy esélyünk sem volt mindent elolvasni/befogadni, pl. szobánként jó három-négy gyilkosság története az elkövetés részleteitől az ítéletig, meg persze mindegyikhez grafika, festmény, korabeli újságcikk, halálos ítélet kihirdtése (nehogy valaki véletlenül ne jusson el az akasztásra) és nagyon sok esetben mumifikált fej vagy koponya, változó, hogy az elkövetőé vagy az áldozaté. Ennek megfelelően igen hamar elfogott a hányinger, de igazán durva csak akkor lett, amikor a XIX. század második feléhez megérkezve már fotókat lehetett nézegetni a tetthelyről meg a boncolásról. Valami rettenet, miket képes...

Múltkor, amikor megnéztem, hogyan gondolkodott Klimt, Kokoschka meg Schiele a nőkről, olyan jegyet vettem, amivel 30 napon belül a Felső-Belvederébe is be lehet lépni, mert ott van Klimt Csókja, ami az egyik kedvenc képem, de aznap, amikor az Alsó-Belvederében nézelődtem, nem volt elég időm mindkét épületre, viszont ez a jegy lényegesen olcsóbb volt, mint külön-külön megvenni a kettőt. Tegnapig volt érvényes a jegyem, úgyhogy tegnap el is látogattam a Felső-Belvederébe. Nem kell semmit sem elsietni. Én már nem is emlékeztem rá, hogy ott ennyi rengeteg minden van, pedig szerintem bementünk, amikor a szüleimmel Bécsben voltunk az egyik őszi szünetben. Van középkori kiállítás 5-600 éves szárnyas oltárokkal és faragványokkal - gyönyörűek, nagyon jólesett nézni őket. Aztán van biedermeier, realizmus, és a többi, és a többi. Többször is szerepelnek magyarok a festők és a modellek között is, ennek is örültem. Nagyon sok képet írtam most fel, hogy majd meg kell keresni a Google-ben, és szint...

Múlt vasárnap voltam a Belvederében a fenti kiállításon. Érdekes volt, igényes, és mindenféléket megtudtam a festők életéről, esetenként olyan dolgokat is, amiket nem akartam tudni. A falakon a nők helyzetével kapcsolatos, 1870-1920 között született idézetek voltak, plusz egy hosszú, a női egyenjogúság kialakulásával kapcsolatos áttekintés is helyet kapott egy kisebb helyiségben. Ebből a legizgalmasabb infók, hogy 1789 környékén egy nőt kivégeztek Ausztriában, amiért közzétett egy pamfletet, amelyben a nők egyenjogúsága mellett kampányolt, valamint 1920-ban törölték el a tanárnők házasodási tilalmát. Mindegyik szobának külön tematikája volt - női portrék, gyerekek, meztelen gyerekek, női aktok, aktusok, maszturbáló nők. Ez utóbbi elég wtf volt abból a szempontból is, hogy nem is hittem volna, hogy ilyen képek is születtek. Hát, pedig de. Mondjuk, nekem az is elég fura ötlet, hogy megkér valaki egy gyereket, hogy meztelenül álljon neki modellt. Ahogy szoktam, most is jegyzeteltem a te...