Van egy pasi , aki képregényt rajzol a kisgyerekes életről. A képregényben ő az apakacsa, akinek van két kiskacsája, akikkel nem könnyű. Mindig nagyon jól szórakozom a rajzain meg a szövegein, de ez most egyenesen megdöbbentett. Tudom, hogy nem minden olvasóm angolos, úgyhogy jöjjön a fordítás: 1. - Ez nem igazság! Ő több sült krumplit kapott, mint én! - Adsz neki a sült krumplidból? - Nem, az az enyém! 2. - Ha ő több sült krumplit kap, akkor enyém az összes süti! - Ne már! Múltkor több sütit kaptál, mint én! 3. - Isten az atyám, ha nem fejezitek be ezt azonnal, én fogom megenni az összes sült krumplit és az összes sütit is, mégpedig a szemetek láttára! 4. És az "Év Szülője"-díj nyertese... Szerintem pont ő. Nem kell, és nem is lehet ennél jobban reagálni egy ilyen szintű hülyeségre. Persze, a gyerekeknek is komolynak tűnik minden probléma, amivel szembe kell nézniük, és nem is tisztességes ezeket lekicsinyelni, de azért nem árt időnként per