LizaGazdija

Visszaírt a tanárnő szinte azonnal. Ő nem tud semmit a problémámról, viszont ajánlott két embert, akinek írjak, mert ők tudnak majd segíteni. Egyiküknek már írtam, ő nem válaszolt, most megkerestem a másikat is. Annyi tuti, hogy a mi programunkon mindig később kezdődik a félév, mint a többi programon. Most kicsit megnyugodtam. Készítettem óratervet, mindent kiötlöttem, kinyomtattam, satöbbi, majd kiderült, hogy csak öten lesznek a csoportomban a régi nyolc helyett. Vigasztalhatatlan vagyok, fognak hiányozni a kimaradók. A kritikát elkezdtem ugyan, de még nem nagyon haladok vele. Két fejezetet írtam le, egy oldal, így állok most. Most tévézek, mert kell a napi fél óra agyzsibbasztás, aztán írok tovább. Később majd kutyasétáltatás, majd fürdés és alvás. És még mindig izgulok a reggel miatt.

amikor az elismert sztárszakács, akinek a főztjével szemben magasak az elvárások, valami kocsonyás állagú műízzel főz finom levest két gyereknek.

hogy ezt a nagyszerűséget megmutatta nekem: Lehet, hogy egyszer majd kell nekem egy ilyen. Mondjuk akkor, ha majd 50%-os akciót tartanak. Ez nagyon nagy ötlet, és imádom a leírásnak azt a részét, miszerint: "Gyertya, könyv és pohár nélkül."

Délelőtt átjött Livi, pletykáltunk egy jót. Nagyon elkezdett hiányozni az amerikanisztika, teljesen elszomorított, hogy egy csomó tanár, akit szerettem, pl. Magyarics és Frank, már nincsenek a szakon. És persze fogynak az ismerősök, ez is szomorú. Szóval többé-kevésbé kitárgyaltuk a lényeges dolgokat, majd együtt elindultunk a dolgunkra fél 2-kor. A nyelviskolától például beszereztem a holnapi és holnaputáni régi-új csoportok könyveit. A holnap reggeli órától nagyon félek, mert Business English, május óta nem láttam a csoportot, és nagyon nehezen rakom össze fejben, hogy mivel teljen az első óra. Most már addig eljutottam, hogy az együtt átvett fejezeteknek vagy a nyelvtanához, vagy a szókincséhez csinálok ismétlő feladatokat, és akkor azzal töltjük a holnap reggelt. Ez, hogy valami halvány ötletem legalább már körvonalazódik, kicsit megnyugtat, de nyugodt szerintem akkor leszek, ha túl leszünk azon az órán végre. Ilyeneken pánikolok még, hogy emlékszem-e mindenki nevére, mert nehogy m

ma lenne 120 éves. A google így ünnepli őt:

hogy a fogorvosokkal csak a baj van. Amióta megkérdezte az a baromi drága magánorvos, hogy szoktam-e csikorgatni a fogamat, azóta elég sokszor kapom magam azon, hogy csikorgatom. Lehet vajon tőle kártérítést kérni ezért?

Nem most volt, ez tény. Arról szól a program, hogy mindenféle nyelviskolák kitelepülnek a Millenárisra, standot bérelnek, és kedvesen mosolyognak, hátha náluk akarsz majd nyelvet tanulni. Andiék önéletrajzokat osztogattak, én meg gazdagodtam egy könyvvel (csak nem?), igaz, 300 Ft-ért adták, és nem mostanában fogom elolvasni, mert 700 oldal elég kicsi betűkkel. Azért vettem meg mégis, mert ez a könyv történetesen Charles Dickenstől a Nicholas Nickleby, ami rajta van az elolvasandó Dickens-művel listáján. Így aztán arra gondoltam, miért ne venném meg most, amikor olcsó, ahelyett, hogy később szerezném be, amikor majd egy ezres lesz. Azon a bizonyos listán amúgy szerepel még a Pickwick Papers, a The Old Curiosity Shop, a Christmas Books, a Hard Times, a Little Dorrit, a The Tale of Two Cities, a Great Expectations és az Our Mutual Friend. Charles Dickens nagyon tetszik nekem. Van egy angol nyelvű kis könyvem, ami az életéről szól, azt kb. 13 évesen bírtam elolvasni, és nagyon szimpatikus

Minden nap ott hegedülnek többen is, de a legérdekesebb egy idősebb bácsi. Akármikor járok arra, mindig ugyanazt játssza , és mindig ugyanolyan lelkesnek tűnik közben. A filmet egyébként Tomival egyszer megnéztük. Egy szó nem sok, annyira sem emlékszem az egészből, csak a legutolsó jelenetre. Fura.