Alternatív munkahét
Két hetet voltam szabadságon, és úgy volt, még ezen a héten is itthon maradhatok, és gyűjtöm a mínusz órákat, mert úgyis állandóan pluszban vagyok, szóval hamar fel fog jönni nullára. Illetve itthon maradhatok, ha nem lesz beteg senki, nem kell helyettesíteni senkit. Tökre izgultam múlt hét vége felé, hogy ne kelljen menni, mert teljesen jól elvagyok itthon, főleg úgy, hogy Tomi még mindig Kurzarbeiton, szóval sokat tudunk együtt lenni, plusz nekem mindig ott a fordítás (szerencsére!), és azzal simán elmegy a délelőtt. Aztán végül is hétfőn hívott a főnököm, hogy keddtől menjek be, de ne tanítani, hanem a projektasszisztensnek segíteni, és nem muszáj, csak akkor menjek, ha szeretnék. Merthogy én mindig szívesen megyek túlórázni is, és akkor rám gondolt. Ez a "szívesen" amúgy félreértés - nem szívesen, de nem is duzzogva, inkább semlegesen. Az ember nyilván nem hagyja cserben a munkahelyét, meg mi eleve kis csapat vagyunk, és sokszor megesik, hogy megkérdeznek, de ha én azt m