Kemény az élet
Nagy szerencsém, hogy nem mindig én vagyok a főnököm, mert igazi rabszolgahajcsár vagyok. A két ünnep között, 28. és 31. között minden nap fordítottam tíz oldalt mindkét könyvből, illetve 31-én ez már nem jött össze, mert csak az egyikhez tudtam elég ihletet meríteni, utána inkább szilveszterezni támadt kedvem. 1-jén nem haladtam semmivel semennyit, 2-án és 3-án tíz-tíz oldalt csináltam, egyik nap az egyikből, másik nap a másikból (azt is a vonaton, utazás közben, máskor nem volt rá alkalmam). Azóta eltelt négy olyan nap, amikor húsz-húsz oldalt nyomtam le. Az nyolc óra munka. Az nem sok, csak akkor, ha fordításról van szó, mert közben folyamatosan koncentrálni kell, nincs benne lazítás meg pihenés, szünet sincs. Na, jó, mára annyira belejöttem, hogy már nettó hat és fél óra alatt megvolt az összesen negyven oldal, és a nyolc (és fél) óra további részében ebédeltem, boltba mentem, és Szívek szállodáját néztem. Mivel kicsit felborult a napirendem, mert minden nap megvárom Tomit, aki