A lakótársam
veszített a barátságosságából, amióta elmondtam, hogy hazamegyek két hónapra. Mondhatni, egészen barátságtalanná vált. Kérdeztem, milyen lakótársat szeretne erre a két hónapra, lányt, fiút, mi az, aminek meg kell benne lennie, stb. Minden mindegy volt. Itt volt a pasi megnézni a szobámat, beszélgetett velem is, a lakótársammal is, aki rábólintott, hogy oké, szimpatikus neki a pasi, jöhet. Erre most megkérdezte, tud-e ez a pasi németül. Ez meglepett, mert beszélgettek szerbül, hallottam, és persze azt is hallottam, hogy a pasi biztosan nem anyanyelvi szinten tud, nem is állított ilyet. Mondtam, nekem azt mondta, tud németül, de miért, nagyon rosszul beszél-e szerbül. Nem annyira, de azért nem is olyan jól, és neki azt mondta, az iskolában tanult németet, de ha az is úgy megy, mint a szerb, akkor az nehéz lesz. És akkor most érezzem rosszul magam. Annyira próbáltam mindent megtenni, hogy a lehető legjobbat hozzam ki a helyzetből, erre tessék. Nem örülök. De közben azt gondolom, két h
