LizaGazdija

Tomitól egy tálkában tiramisut, aminek a tetejére szívecskét is rajzolt, szerintem azért, hogy ne legyen már ilyen rossz a kedvem. (Kivágott alufóliából egy szívecskét, a tiramisu tetejére tette, megszórta az egészet kakaóval, és így voilá, lett a tiramisun szívecske.) Aztán befejeztük a keresgélős játékot, ő most kimaradt műsort néz a neten, én meg lehet, hogy írok egy novellát. Vagy nem, és akkor olvasom A Danaidát. Szabó Magda egyébként írta az Ókútban, hogy őt sosem érdekelték a vidám történetek, mindig csak a tragédia fogta meg és a szenvedés. Hát, ezt le sem tagadhatná.

Engem undorít, amikor hírességek politikai kampányban vesznek részt, mindegy, melyik párt politikai kampányában. Nem értem, miért járatja le magát valaki ilyesmivel. Mindenesetre meg is érdemli, akinek ennyi esze van.

Ennyit még életemben nem aludtam. Éjfélkor kerültünk ágyba, addigra ért haza Tomi, aztán 8-kor valaki a házban kalapálni kezdett. Ezt a tevékenységet legalább negyed 10-ig folytatta, mi addig megtárgyaltuk az utóbbi napok érdekesebb történéseit, aztán én negyed 10-kor visszafeküdtem, majd felébredtem délben, gondoltam, na, még egy fél órát ráhúzok, és negyed 3-kor másztam ki az ágyból. Ilyen utoljára csecsemőkoromban lehetett. Azért jólesett. A megmaradt betta, aki egy kék fiú, teljesen hülye. Majdnem belefulladt reggel az akváriumba, mert beállt a vízinövény egyik levele alá, és nem jött rá, hogy kell onnan kijönni. Konkrétan fuldoklott, mikor benyúltam egy tollal, és eltoltam fölüle a levelet. Akkor baromi vidáman elúszott. Ennyire hülye senki nem lehet. Egy hal sem. És mégis.