LizaGazdija

Van tizenegy résztvevőm a csoportban, de olyan durva tudás- és képességbeli különbségekkel, hogy két hét alatt sem jöttem rá, mit lehetne kezdeni ezzel. Holnap megpróbálom azt, hogy jobban összekeverem őket, hátha attól jobb lesz. De az nagyon nyomaszt, hogy a gyengébbek döbbenten néznek rám, hogy ez miért ilyen nehéz, az erősebbek meg dühösen, hogy miért haladunk ilyen lassan. Ahol helyettesítek, ott meg megharagudott rám egy lány, amiért nem érti, egyes főnevek miért megszámlálhatóak, mások meg miért nem. De most tényleg, az biztos az én hibám, hogy vannak a nyelvben nehezebben megfogható, elvont dolgok? Stressz, stressz mindenütt. Jó, hogy jön a hétvége, alig győzöm kivárni.

az összes bakancsom a nyomorult népszavazással. Alig várom október másodikát, amikor végre túl leszünk rajta. Utána nyilván még lesz fröcsögés egy ideig minden oldalról, de aztán remélhetőleg beáll a kuss. Igazából az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor két órán belül kétszer hívtak egy ismeretlen számról, és némi guglizás után kiderült, hogy a népszavazáson való részvételre akartak biztatni. Meg a jó édes nénikéjük, az. Engem ne zaklasson a mobilomon senki semmilyen politikai jellegű hülyeséggel. Ki van plakátolva az ország, hírt másról nem lehet olvasni, csak erről a témáról, úgyhogy köszi, nem kerülte el a figyelmemet, hogy lesz ez a remekbe szabott népszavazás. Az meg az én dolgom, megyek-e vagy sem, és ha igen, hová húzom az ikszet. Gyűlölöm a politikát és az összes politikust is, egytől egyig.