A tökéletesen semmittevős este
Csütörtökön elég rossz napom volt, mármint a napom önmagában még nem lett volna említésre méltó, de a kedvem eléggé elromlott még szerda este, és egész csütörtökre is úgy maradtam. Már délután szóltam Tominak, hogy nagy viháncolásra ne számítson, úgyhogy amikor hazaértem, azzal fogadott, hogy felkészült, egész este tud ölelgetni, ha arra van szükségem. (Hát de most nem drága?) Mondtam, kicsit már jobb azóta, hogy szóltam, de igazából semmihez nincs kedvem, nem akarjuk-e megnézni a Másnaposok 2-t (miután az első részt valamikor az ezt megelőző egy hét során már láttuk). Rábólintott. Végére értünk, megjegyezte, hogy kíváncsi, a 3-ban mit tudtak kitalálni, erre javasoltam, hogy járjunk a végére rögtön. Így tettünk. Így telt az este a semmivel, de azért együtt, és nagyon jólesett. Azt azért nem bánom, hogy nagyon ritkán fordul elő az ilyesmi.